Péli Tamás festőművész (Parlament Delegációs Terme, 2005)
entwürfe) lát. Az ezek közötti összefüggést szemlélteti egy Kandinszkij Punkt und Linie zur Fläche című könyvéből vett illusztrációval. Kandinszkij két egymás mellé helyezett rajza egyrészt egy szabályos elrendezésű pontokból álló, csillag alakú alapforma, másrészt egy, ezen pontok szabálytalan, önkényes összekötései által előálló alakzat. Mindez azt példázza, hogy egy kötött alakzat a minden mindennel összeköthető elve alapján fokozatosan megszüntethető. Egy másik példa erre az eljárásra a figurális festészet köréből Moritz von Schwind Akrobatikus játékok sorozatából egy variáció, ahol a pontokat vonalak helyett akrobata mutatványokba csavarodott emberek testrészei kötik össze. A kiindulás Schwind esetében szintén feladvány volt: nem lehetett egyetlen pontot sem kihagyni a kompozíció megrajzolásakor. Hofmann a Kandinszkij-féle rajz kapcsán az eljárásnak az egyes primitív térképekkel (a Marshall-szigetek lakói által készített pálcatérkép) és a csillagképek keletkezésével való összefüggésére is utal. Az utóbbiakban az embernek az az igyekezete tükröződik, hogy „az ismeretlennek az ismert dolgok körvonalait adja”. A pontok és vonalak konstellációja a szellemi rend metaforája lesz. Végezetül a Hofmann által mintegy széljegyzetként hivatkozott Ernst Robert Curtius gondolatait idézném, melyekben a „diagram-elvnek” a kutatásban, a megismerésben való szerepe fogalmazódik meg, s egyben egy gyönyörű költői képben teszi vonzóvá az egyébként száraz, és - miként egy ismerősöm a sok sematikus ábra láttán megjegyezte - a képeket, a látványt nélkülöző, képtelen diagramok készülésének folyamatát. Schwind, Moritz von: Akrobatikus játékok / Akrobatische Spiele I. in: Fliegende Blätter, München, 1858. Ujraközölve in: Weigmann, Otto Moritz von Schwind. Klassiker der Kunst in Gesamtausgaben. Neunter Band. Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart und Leipzig, 1906. 376. 33