Perlrott Csaba Vilmos emlékkiállítása (Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, 2005)
Perlrott Csaba Vilmos (Békéscsaba, 1880-Budapest, 1955) Perlrott Csaba Vilmos a 20. századi magyar festészeti formanyelv egyik megújítója. Európai tanultságú festő volt, s aki igen sokat utazott és állított ki; személyén és művészetén keresztül pontosan követhetők korának felfedezésre érdemes, új törekvései. Perlrott Csaba Vilmos élete első részét - a 20. század művészetének fejlődése szempontjából legizgalmasabb első évtizedeket - Európa jelentős művészeti központjaiban töltötte. Szemtanúja, felvevője és átadója volt a kortárs francia és német törekvéseknek, majd ezeket a tapasztalatait beépítette az akkori magyarországi festészetbe, így alakította ki jellegzetes, egyéni stílusát. Nélküle a fauve-ok világának - akiknek nemzetközi mozgalma Perlrottot a magyar művészeti összefüggésektől függetlenül számon tartotta de a kubizmusnak, a spanyol talajú német expresszionizmusnak, miszticizmusnak honi képe is hézagos lenne. Perlrott a Koszta Józseftől nyert szakmai útbaigazítás után, Iványi Grünwald Béla tanítványaként indul Nagybányáról. 1905-ben Párizsba utazik, s ez a tartózkodás döntően hat fejlődésére. A frissen szerveződő Matisseiskola egyik alapítója. 1907-ben a Salon d’Automne-ban a fauve-okkal együtt szerepel. A francia fővárosból Magyarországra visszatérő úgynevezett „neósokat” (Czóbel Béla, Perlrott Csaba Vilmos, Ziffer Sándor stb.), tehát a posztimpresszionizmus, a Vadak, a kubizmus tanulságaival felvértezett alkotókat a nagybányai művésztelepen ellenséges hangulat fogadja. Perlrott mozgalmas életének minden állomásáról mégis ide tér vissza, ami egyben jelzi is e légkör és a környező táj meghatározó élményét. 1911-ben Ferenczy Károly támogatásával spanyolországi ösztöndíjhoz jut, s ott El Greco festészetének vonzásába kerül. Az 1910-es években a kecskeméti művésztelep alapítójaként is működik. A telepen jelentkező, a Cézanne-tól és a szecessziótól befolyásolt dekoratív irányzat sokban érintkezik Perlrott Csaba Vilmos stílusával. Az 1920-as évek elején a Felvidéken, majd Németországban jár feleségével, Gráber Margit festőművésszel és kapcsolatba kerül az expresszionizmussal. Biblikus témájú munkáin a kubizmus és az expresszionizmus egységében a gótika tisztelete és miszticizmusa jelentkezik. ■ Párizsi önarckép (1930 körül)