Creator Spiritus III. Teremtő-alkotó lélek (Erdei Ferenc Művelődési Központ és Művészeti Iskola, Kecskemét, 2006)
A művészetek története számos példával szolgál arra, hogy egy művész személye vagy alkotása valamely másik művészeti ág képviselőjét megihleti. Kodály Zoltán személye és életműve — szellemisége általában, vagy egyes meghatározott darabjai — is alkotásra indítottak költőket és képzőművészeket. Kodály zeneszerzői életművének középpontjában az énekhangra írott darabok, kitüntetett helyen a kórusművek állnak. Ezek esetében természetesnek kell vennünk, hogy a két elem, a zenével felfokozott érzelmi tartalmú szöveg egy egységként, együttesen hat a hallgatóra, aki történetesen lehet valamelyik társművészet képviselője. A költő vagy a képzőművész aztán a zenei élményt a maga eszközeivel transzformálja, és hoz létre új művészi alkotást, szuverén művet, amely azonban nem tagadja meg indíttatását. Ennek lehetünk tanúi e kiállítás esetében is, amikor Kodály Zoltán szakrális műveinek világát tükröztetik a képzőművészeti alkotások. A zeneszerzői életmű gazdagon kínálja a vallásos témájú, köztük közvetlenül liturgikus rendeltetésű kompozíciókat a karéneklés iskoláját jelentő kétszólamú genfi zsoltárfeldogozásoktól és katolikus népénekektől az egyházi ünnepekhez is kapcsolódó népszokás-dallamok kórusfeldolgozásain keresztül a nagyszabású motettáig és miséig. Kodálynak az irodalomhoz fűződő bensőséges kapcsolatáról életrajza, s legfőképpen számos zeneműve tanúskodik. Darabjaiban itt-ott kétségtelenül felfedezhetünk bizonyos festői elemeket is, de közvetlen képzőművészeti indíttatású darabokat alig találunk. Nádasdy Kálmán tanúsága szerint Dürer fametszete is a Jézus és a büféről motetta inspirációs forrása volt. Bizonyos, hogy a szépművészetekhez személyes érdeklődés kötötte. Hátrahagyott jegyzeteiben találhatjuk ennek egy nagyon jellemző bizonyítékát. Ezt jegyezte fel ifjúi szellemi eszmélésének idejéről: „13 éves koromban [... ] a millenniumi kiállítás falubemutatását láttam. Akkor még azt hittem, festő leszek. Egy-egy kép előtt órákig el tudtam állni. De már érdekelt a zene... " Ki dz igdzi zeneértő? című előadásában (1956) kifejtette: „[...] d zene dnnyim sui generis meg nyilatkozásd az emberi léleknek, hogy azt más nyelven tolmácsolni nem lehet. "