Creator Spiritus III. Teremtő-alkotó lélek (Erdei Ferenc Művelődési Központ és Művészeti Iskola, Kecskemét, 2006)

A művészetek története számos példá­val szolgál arra, hogy egy művész személye vagy alkotása valamely másik művészeti ág képviselőjét megihleti. Kodály Zoltán sze­mélye és életműve — szellemisége általában, vagy egyes meghatározott darabjai — is al­kotásra indítottak költőket és képzőművé­szeket. Kodály zeneszerzői életművének középpontjában az énekhangra írott dara­bok, kitüntetett helyen a kórusművek áll­nak. Ezek esetében természetesnek kell vennünk, hogy a két elem, a zenével felfo­kozott érzelmi tartalmú szöveg egy egység­ként, együttesen hat a hallgatóra, aki törté­netesen lehet valamelyik társművészet kép­viselője. A költő vagy a képzőművész aztán a zenei élményt a maga eszközeivel transz­formálja, és hoz létre új művészi alkotást, szuverén művet, amely azonban nem ta­gadja meg indíttatását. Ennek lehetünk tanúi e kiállítás esetében is, amikor Kodály Zoltán szakrális műveinek világát tükröztetik a képzőművészeti alkotások. A zeneszerzői életmű gazdagon kínálja a vallásos témájú, köztük közvetlenül liturgikus rendeltetésű kompozíciókat a karéneklés iskoláját jelentő kétszólamú genfi zsoltárfeldogozásoktól és katolikus népénekektől az egyházi ünnepek­hez is kapcsolódó népszokás-dallamok kó­rusfeldolgozásain keresztül a nagyszabású motettáig és miséig. Kodálynak az irodalomhoz fűződő ben­sőséges kapcsolatáról életrajza, s legfőkép­pen számos zeneműve tanúskodik. Darabjai­ban itt-ott kétségtelenül felfedezhetünk bi­zonyos festői elemeket is, de közvetlen képzőművészeti indíttatású darabokat alig találunk. Nádasdy Kálmán tanúsága szerint Dürer fametszete is a Jézus és a büféről­ motetta inspirációs forrása volt. Bizonyos, hogy a szépművészetekhez személyes ér­deklődés kötötte. Hátrahagyott jegyzetei­ben találhatjuk ennek egy nagyon jellemző bizonyítékát. Ezt jegyezte fel ifjúi szellemi eszmélésének idejéről: „13 éves koromban [... ] a millenniumi kiállítás falubemutatását láttam. Akkor még azt hittem, festő leszek. Egy-egy kép előtt órákig el tudtam állni. De már érdekelt a zene... " Ki dz igdzi zeneértő? című előadásában (1956) kifejtette: „[...] d zene dnnyim sui generis meg­­ nyilatkozásd az emberi léleknek, hogy azt más nyelven tolmácsolni nem lehet. "

Next