Kalmár János Lélekhelyzetek, kiállítás (Tihanyi Bencés Apátság, 2006)

LAUTÁNAK ÉS MADAVÁNAK, VALAMINT ELTŰNT BARÁTAIMNAK,­ A JÖVŐNEK ÉS A MÚLTNAK­ AJÁNLOM EZEKET A GONDOLATOKAT, VALAMINT AZOKNAK, AKIK ITT VELEM VANNAK. I OFFER THESE THOUGHTS TO LAUTA, MADHAVA, AND TO MY DISAPPEARED FRIENDS,-THE FUTURE AND PAST-AND TO THOSE, WHO ARE HERE WITH ME. KALMÁR JÁNOS A TÉR MEGSÉRTÉSE Kalmár János új szobrairól Ajtó, ablak, ház, figura. Álló, ülő, megdőlő, fekvő alak. Férfi és nő. Ezeknek a képzetei. Függőlegesek, vízszintesek, téri diagonálisok. A sík és a tér konfliktusokkal terhes párbeszéde. A hagyományos szobor­ tárgy kétségbevonása. A tömeg trónfosztása, tér-cáfolatok síkokban. Mozgásra ösztönzés, a nézőpontok változtatá­sának kényszere, körüljárásra késztetés. Azt mondta a szobrász, illetve a nem hagyomá­nyos szobor-tárgyakat készítő, hogy „A teret nem kitölteni akartam a szobor tömegével, hanem rendezni, beszélni róla. Meg akartam állítani az időt. Egyszerűen kihagytam a szobor egyes nézeteit, jelképekké, asszociációs rendszerekké próbáltam tömöríteni a megmaradt formákat." Végső soron ez valamifajta kiindulópontunk is lehet az ezredfordulót követő évek kalmár­munkáinak szemléléséhez. A bronz-alakzatok és a vonal-konstrukciók formai redukciója, a test minimalizálása nem valamifajta semleges test-tömeg-nullapont felé visz, hanem -félúton a semmi, az űr felé - hirtelen kitágítja, kibontja a dolgokat: az ajtó, az ablak, a ház, a figura eddig nem látott, korábban nem érzékelt jel­legét, lényegét tárja fel, különösségét ragadja meg. A test helyett alapvető műalkotó elemmé, illetve magává a művé alakul a geometrikus meghatáro­zottságú sík - amely illuzionisztikus test -, és a síkok találkozása, illeszkedése, átmenete, finom egymást metszése. Észrevétlenül kemény körvonalakká válnak a síkok lezárásai, amelyek pengeélekként merednek közegükbe: ez a tér éles síkokkal való megsértése. VISSZANÉZŐ EMBER-MAN LOOKING BACK-2005 BRONZ • BRONZE ■ 202,5x1­4,5x14 CM

Next