Kondor Béla festő- és grafikusművész emlékkiállítása (Kogart Ház, Budapest, 2006)
A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány napjaink képzőművészete mellett a gyökerek, az elmúlt idők kimagasló életműveinek bemutatását is feladatának tekinti. Kondor Béla, a XX. század második felének egyik legjelentősebb alkotója idén lenne 75 éves. Meggyőződésünk, hogy az emlékkiállítással és a reprezentatív albummal a Kondoréletmű sok ezer csodálójának nyújthatunk különleges élményt és örömet a jubileumi év alkalmából. A magyar képzőművészet történetében általános jelenség, hogy egy-egy korszaknak - és az lehet egy-két évtized vagy akár százados léptékű - mindig van az adott időszak művészetét meghatározó alkotó egyénisége. Az ilyen alkotó életművében szervesen benne van az adott kor kultúrájának időszerű, meghatározó jelentőségű értékrendje, és természetesen ezzel szervesen egybeépülve benne van ezen értékrendet meghaladni akaró, új lehetőségeket felmutatni kívánó alkotói program kínálata is. A XX. század második felében a magyar képzőművészetnek ilyen meghatározó jelentőségű mestere Kondor Béla volt. Születésének 75. évfordulóján rá emlékezve még inkább kidomborodik az az emblematikus fontosság és hatás, amely az ő életművének magyarságát, illetve egyetemességét, klasszikus és újító szándékú szakmai eljárásait állította példának a kortársak elé. Megkerülhetetlen volt és maradt ez a program, és elevenen ható tényezők a művek ma is. Indulása is rendhagyó volt. A főiskolán kétségbe vonták festői vénáját, de hamar felismerték zsenialitását. Grafikusként végzett, és grafikusként érte el első hazai és nemzetközi sikereit. Ugyanakkor túlzás nélkül állítható, hogy polihisztora volt ennek a művészeti ágnak. Festményei a XX. századi képzőművészet kiemelkedő darabjai. A plasztikai formálás, alakítás és az „objekt készítés" sem volt idegen számára, mint ahogy a fotótechnikát is mondandója hordozójává varázsolta. Lehetnének Kondor Béla művei különlegesen egyedülállóak, egy szuverén életmű szinte „idegen egyedülállóságával". Azonban Kondor Béla életműve elválaszthatatlan a magyar kultúrától. Nem különc, szuverenitását ebben a különcségben megőrző művész egyszerű megnyilatkozásai az alkotások, hanem igazodási pontok a magyar kultúra, illetve alkotók számára. Abszolút tisztelettel nyúlt a klasszikus hagyományokhoz, abszolút tisztelettel művelte a szakmai mesterséget, de gondolkodásmódjában, szellemiségében új látóhatárt nyitott a nézők és kortársai számára. Úgy volt avantgárd, hogy nemcsak a formát és eszközöket akarta megújítani, sőt azt mondhatnók, hogy mesterség és eszközhasználat tekintetében klasszikusan szigorú volt. De művészetében új, egyéni ikonográfiai rendet alakított ki, átértelmezte, aktualizálta az egyetemes szimbólumokat. Választ keresett művészetével a kor felvetett kérdésére, tudott hétköznapian, közvetlenül és emelkedetten, a mitológia nyelvén szólni. Hit és Értelem voltak a pillérei művészetének, ahol a mesterség birtoklásán túl az etikai tartás és a vállalás felelőssége volt a gondolati meghatározó. Nem véletlen, hogy a sajátos kondori ikonográfia központi figurája Krisztus, az „ember-Krisztus”, hiszen a bibliai történetben fölsejlő egyetemes etikai tanulságok érvényességét tudta a kor embert érintő kérdéseinek megválaszolásához alkalmazni. Hatalmas vesztesége a magyar képzőművészetnek, hogy Kondor Béla alkotói pályája tragikusan rövid volt. Ennek ellenére elvitathatatlan, hogy e rövid pálya alatt is teljesen kerek és zárt egységű életmű született, s ebben az életműben még kísérleti jelleggel indított tanulmányok is önálló értékű művé nemesedtek az idő múlásával. Iskolateremtő volt, de nem másolható. Úgy tudott hatni, hogy nem volt „hangos szava", a művei beszéltek és beszélnek még ma is hihetetlen meggyőző erővel. A 75. születésnapot köszöntő kiállítás méltó főhajtás egy nagyszerű életmű és a rendkívüli személyiség előtt. Tisztelettel kapcsolódunk ehhez az örökséghez, és büszkék vagyunk a magyar kultúra e kiemelkedő géniuszára. KOVÁCS GÁBOR ALAPÍTÓ DR. TÓTH TAMÁS A KURATÓRIUM ELNÖKE BUKÁS, SZENT ANTAL MEGKÍSÉRTÉSE . 1966 r■** T.