Szinyei Merse Pál Társaság Egymásra nézve c. kiállítása 2006. Kolozsvár (Budapest, 2006)

A Szinyei Társaság kolozsvári kiállítása elé A magyar képzőművészet egyik legjelentősebb művészeti egyesülete 1920 márciusában, Szinyei- Merse Pál halála után negyven nappal alakult meg. Az alapítók mind személyes barátságban állottak a nagy festővel; többségük a Nagybányán 1896-tól működött művésztelep résztvevőinek első és második nemzedékéből került ki: Csók István, Réti István, Iványi-Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Fényes Adolf, Thorma János stb. Az alapítók között találjuk azonban a franciás művészeti kultúrájú Rippl Rónai Józsefet és Vaszary Jánost is, akik szintén a baráti köréhez tartoztak. Hamarosan tagokká váltak a korszak legjelesebb, meghatározóvá váló fiatalabb alkotói is: Aba- Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Egry József, Kernstok Károly, Mikola András, Nagy István, Szőnyi István. Programjuk Szinyei­ Merse emlékének ápolása, valamint a művészet pártolása olyan szinten, hogy a fiatal tehetségek ne kallódjanak el, segítsék érvényesülésüket. E tekintetben névadójuk derékba tört művészi pályája elkerülendő példaként lebegett a szemük előtt. A Társaság 1945 után is folytatta tevékenységét a minden társadalmi szervezetet elérő 1951. évi betiltásáig. 1992-ben alakították újra Csáji Attila, Halmy Miklós, Kéri Ádám, Kóka Ferenc, Orosz János festőművészek kezdeményezésére. A Szinyei Társaság sem a két világháború között, sem napjainkban nem maradt zárt, a fejlődés követelményét meg nem őrző testület. Évről évre kiegészítette tagjai sorát, nagy halottainak helyét a következő nemzedékek kiváló művészeinek beválasztásával töltötte be. Mégpedig a legteljesebb pártatlansággal. Lyka Károly, a jeles művészettörténész és kritikus méltán hivatkozhat erre egyik közös kiállításuk előszavában, amidőn ezeket mondja: „A Szinyei Társaság sohasem képviselt egyetlen irányt, tagjainak beválasztásakor csak a tehetséget nézte. Ebben érezte létjogosultságának másik alapját: a meggyőződést, őszinte hitet és magasrendűségre való törekvést tekintette művészetünk legtermékenyítőbb elemének. Ízlés és stílus változhatik a kultúra különféle fordulatainak sodrában, ezek az értékek azonban nem változnak.” A Szinyei Társaság megalapítása után két évvel rendezte meg első kiállítását tagjainak alkotásaiból. Később a társulati kiállítások rangos - és jó visszhangot keltő - eseményekké váltak. 1949-ig ezekre a Nemzeti Szalon épületében került sor. Az újjáalakult Társaságnak erre már nem volt módja, mert az egyébként jó adottságú kiállítási épületet 1960-ban értelmetlenül lebontották. A Szinyei Társaság kiállításai ma is a művészeti élet rangos eseményei. A tagságban örvende­tesen nagy a Munkácsy-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, Kossuth-díjas alkotók száma, sokszoro­san fölülreprezentált a szakmai átlagtól, s ez nem protokolláris alapon történt így, hanem a szakmai öntudat alapján: közéjük kerülni csak jelentős művészeti teljesítmény alapján lehet. Első kiállításukat még a de jure megalakulás előtt, 1989-ben megrendezték Szinyei Merse Pál tiszteletére összegyűjtött, válogatott műtárgy-együttessel a Vigadó Galériában. E tárlat mintegy vizu­ális próbája volt annak, hogy van-e helye a magyar művészeti közéletben az egykori Szinyei Társaság szellemét fölvállaló, azt folytató szándéknak. Azóta számos közös fellépésük bizonyította, igen haté­konyan működhet egy szemléletileg nyitott, de kvalitásában lefelé zárt művészeti csoportosulás. Művészetileg és társadalmilag is fontos események a Társaság kiállításai Magyarország hatá­rain túl is, megismertetve a környező országok művészetkedvelőit a mai magyar művészet jelentős alkotóival. 2002-ben a szlovákiai Dunaszerdahelyen működő Kortárs Magyar Galériába hívták

Next