Szinyei Merse Pál Társaság Egymásra nézve c. kiállítása 2006. Kolozsvár (Budapest, 2006)
A Szinyei Társaság kolozsvári kiállítása elé A magyar képzőművészet egyik legjelentősebb művészeti egyesülete 1920 márciusában, Szinyei- Merse Pál halála után negyven nappal alakult meg. Az alapítók mind személyes barátságban állottak a nagy festővel; többségük a Nagybányán 1896-tól működött művésztelep résztvevőinek első és második nemzedékéből került ki: Csók István, Réti István, Iványi-Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Fényes Adolf, Thorma János stb. Az alapítók között találjuk azonban a franciás művészeti kultúrájú Rippl Rónai Józsefet és Vaszary Jánost is, akik szintén a baráti köréhez tartoztak. Hamarosan tagokká váltak a korszak legjelesebb, meghatározóvá váló fiatalabb alkotói is: Aba- Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Egry József, Kernstok Károly, Mikola András, Nagy István, Szőnyi István. Programjuk Szinyei Merse emlékének ápolása, valamint a művészet pártolása olyan szinten, hogy a fiatal tehetségek ne kallódjanak el, segítsék érvényesülésüket. E tekintetben névadójuk derékba tört művészi pályája elkerülendő példaként lebegett a szemük előtt. A Társaság 1945 után is folytatta tevékenységét a minden társadalmi szervezetet elérő 1951. évi betiltásáig. 1992-ben alakították újra Csáji Attila, Halmy Miklós, Kéri Ádám, Kóka Ferenc, Orosz János festőművészek kezdeményezésére. A Szinyei Társaság sem a két világháború között, sem napjainkban nem maradt zárt, a fejlődés követelményét meg nem őrző testület. Évről évre kiegészítette tagjai sorát, nagy halottainak helyét a következő nemzedékek kiváló művészeinek beválasztásával töltötte be. Mégpedig a legteljesebb pártatlansággal. Lyka Károly, a jeles művészettörténész és kritikus méltán hivatkozhat erre egyik közös kiállításuk előszavában, amidőn ezeket mondja: „A Szinyei Társaság sohasem képviselt egyetlen irányt, tagjainak beválasztásakor csak a tehetséget nézte. Ebben érezte létjogosultságának másik alapját: a meggyőződést, őszinte hitet és magasrendűségre való törekvést tekintette művészetünk legtermékenyítőbb elemének. Ízlés és stílus változhatik a kultúra különféle fordulatainak sodrában, ezek az értékek azonban nem változnak.” A Szinyei Társaság megalapítása után két évvel rendezte meg első kiállítását tagjainak alkotásaiból. Később a társulati kiállítások rangos - és jó visszhangot keltő - eseményekké váltak. 1949-ig ezekre a Nemzeti Szalon épületében került sor. Az újjáalakult Társaságnak erre már nem volt módja, mert az egyébként jó adottságú kiállítási épületet 1960-ban értelmetlenül lebontották. A Szinyei Társaság kiállításai ma is a művészeti élet rangos eseményei. A tagságban örvendetesen nagy a Munkácsy-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, Kossuth-díjas alkotók száma, sokszorosan fölülreprezentált a szakmai átlagtól, s ez nem protokolláris alapon történt így, hanem a szakmai öntudat alapján: közéjük kerülni csak jelentős művészeti teljesítmény alapján lehet. Első kiállításukat még a de jure megalakulás előtt, 1989-ben megrendezték Szinyei Merse Pál tiszteletére összegyűjtött, válogatott műtárgy-együttessel a Vigadó Galériában. E tárlat mintegy vizuális próbája volt annak, hogy van-e helye a magyar művészeti közéletben az egykori Szinyei Társaság szellemét fölvállaló, azt folytató szándéknak. Azóta számos közös fellépésük bizonyította, igen hatékonyan működhet egy szemléletileg nyitott, de kvalitásában lefelé zárt művészeti csoportosulás. Művészetileg és társadalmilag is fontos események a Társaság kiállításai Magyarország határain túl is, megismertetve a környező országok művészetkedvelőit a mai magyar művészet jelentős alkotóival. 2002-ben a szlovákiai Dunaszerdahelyen működő Kortárs Magyar Galériába hívták