Eszik Alajos grafikusművész (Hamilton Aulich Art Galéria, Budapest, 2009)

A figura mozgásai érdekelnek, a nyitott mozgásívek a szabadságról, néha az elra­gadtatott pillanatok időtlen boldogságáról beszélnek. Az artikulálatlan hadonászások a megfelelhetetlen kérdésekre mozgásvi­harral felelő, kudarcra ítélt kísérletekről. Néha magába süppedt figura, a játszma átmeneti vagy végleges feladásáról.” „Szabad a rajzoló kéz, mert sza­bad kezet kapott a rajzoló. De hát kitől kapott szabad kezet? Nos, véleményem szerint a Teremtőtől. Tőle kaptuk a «sza­bad kezet» és azokat a bizonyos talentu­mokat is - ki hogy és mennyit —, amelyeket nem szabad elásnunk. Tőle kaptuk a lelki­ismeretet is, amely olyan gonoszul furdal, ha mégis elásnánk valamennyit azokból a talentumokból. Ennek a szabad kéznek, szabad akaratnak a megharcolt vállalása adja az ember méltóságát. Erre a méltóságra fe­nekednek kéjvágyból, bírvágyból, hatalmi tébolyból vagy csak egyszerűen szórako­zásból oly sokan. És ha elvették a másik méltóságát, azt a vacakot, ami maradt, ki lehet hajítani, mint únt babát.” „Rajzolni mindennel lehet, ujjunkkal a párás ablakra, bottal a porba, pisivel a hóba, palavesszővel a palatáblára, szénnel, krétával, ceruzával, tussal, tollal, náddal, vízzel, korommal, kávéval, borral, foggal, körömmel - egy szóval mindennel. De hát miért rajzolunk? Csak. Csak azért is. Mindamellett és mindennek ellenére. És addig is. «Hogy látva lássanak, hogy látva lássanak.))” Eszik Alajos „A Képzőművészeti Egyetem Gra­fikai Tanszékének mestere eléggé szélső­séges, ricsaros és komolytalan dolgokat állít elénk. Akik egymásra rohangálnak, élvezkednek vagy nyavalyognak. Akárha egy huzatos cirkuszporondon kellene fel­lépniük. Ám semmi rész: e szenvedélyes, nyughatatlan halandók ilyenképp is fesz­telen, csupasz pucérsággal toppannak elénk.” „Alig ismerek hazai alkotót, aki ennyire rábízná magát a testbeszédben rejlő variatív lehetőségekre. Ez ugyanúgy romantikus, impresszív, mint intellektuális ál­lásfoglalás. (...) Ráadásul a cselekvő, ener­gikus figurakezelésnek is akadnak szellemi hozományai. Elég csak a tartalmi, érzelmi kalandozások izgalmaira, netán az igaz­mondás esélyeire utalnom. Ne feledjük: szélsőséges, felhevült gesztusainkkal aligha bírunk színlelni, füllenteni. Ezek még viszonylag tiszta, sér­tetlen tartományok.” „A mostani művek hátterében ne­kem mindenesetre Tintoretto, egyben a ma­nierizmus öröksége látszik igencsak valószí­nűnek. Aztán a léleklátó, virtuóz Daumier vagy Rodin példáját is megemlíthetem, nem is szólva David Hockney és Lucien Freud dinamikus, expresszív emberképé­ről.” „E művész szemében a paradox, ironikus és játékos nézőszögnek perdöntő szerepe van. Mintha csak így lehetne viselni e gyönyörű, kaotikus világot. Más szóval: bizonyos derűs, rejtett keserűséggel.” „Eszik Alajos szabad ember, nem lett semmiféle trend hithű katonája. A lélek álla­pota, kedélye számára csak az emberábrá­zoláson keresztül fejezhető ki, az ilyen közvet­lenség megköveteli az őszinteséget. Amikor az ember befelé figyel és úgy alkot, akkor nem biztos, hogy ez együtt jár korszerűséglázadás szabványlázadásával. A mélységhez való el­jutás nem diktálhatja a formális újdonságot. Nem várhatjuk el a lélek egyik illusztráto­rától, hogy formabontó lázadóvá váljon, a művészet útja nem vezethet szükségszerűen a hagyomány tagadásához, az egyéniség megszüntetéséhez.” „Munkáiban a nemiség, a szexualitás mint örök konfliktus volt jelen, először groteszk - majdnem morbid — felhanggal. Most ez a motiváltság szublimálódott, komorabb hang­súlyt kapott. Az erotika és a múlandóság — Érosz és Thanatosz - egymásra talált.” Gaál József „Eszik Alajos akvarelljeinek, grafikáinak hő­sei létbe és térbe vetett lények, kilátástalanul egyensúlyozva, fogódzó, tájékozódási pont, támasz, kapaszkodó nélkül vagy egymásba kapaszkodva ugyanígy. Férfi és nő, férfi vagy nő, erős domináns nemiséggel. Potens férfi és az omnipotens nő. Az ember, mint heroikus táj. Küszködő erkölcsi lény egy olyan korban, ahol mindennapjainkat jobbára a testi kényelem és a materiális ábrándok motiválják. Eszik Alajos alantas hedonizmusunkra szánakozó szimpáti­ával, forró együttérzéssel tekint.” „Galériája többségében egyszereplős moz­gásszínház vagy egy monodráma részlete is. Megannyi igyekezet, erőfeszítés, néha még annyi apatikus beletörődés.” Zemlényi Attila KÍNAI LEGYEZŐ • 2008 CHINESE FAN pasztell, papír 80 x 60 cm pastel, paper Szuromi Pál TOLVAJ • THIEF • 2005 pasztell, papír 65 x 34 cm pastel, paper „Borzongó percek s naphosszú öröm A tengertől még nem váltam külön, Nem voltam sziget... Imák és csodák: Szép volt, isten volt, Egy volt a Világ” Szabó Lőrinc „A Főiskola befejezése után sokszereplős nagy tablókat csináltam, tobzódva a túlegyénített figurákban. Nyilván a csodálatomat akartam ki­nyilvánítani az emberi fizikum és fizi­­ognómia sokfélesége iránt. (...) „Magányos, vagy egy-két résztvevő­ben társra lelt alakokat látunk, akikben testet öltenek nemcsak az indulatok, a metaforák, példázatok, hanem az a különleges testbe­széd, diskurzus amellyel a művész látszólag untig ismert szüzséket mesél el („a szokatlan beszédet nehéz megérteni, az egyezményes nyelv segíthet abban, hogy a mű ne a kuriozi­tása miatt tessen”).” Hudra Klára „A Lét-tornászok a Világ Cirkusz artistái. Eszik Alajos kreatúrái. «Lebegnek, szállnak a ma­gasban», vagy épp a mélybe buknak. Gyer­tyaülésben bicikliznek előre-hátra a lábukkal, a Semmi ágán függeszkednek, Krisztus-füg­gésben haldokolnak, bukott angyalként po­kolra szállnak. Eszik egyes rajzai előkészületek a létakrobaták akvarellbe álmodott portréso­rozatához. Előképeket keresek (vajon miért?). Hirtelen Hrdliczka remek rémségei, vagy Horst Jansen bravúrosan féktelen figurái jut­nak eszembe." Sinkó István KOKOSCHKA NŐJE • 2004 KOKOSCHKAS WOMAN Pasztell, papír 68 x 37 cm pastel, paper

Next