Fénykorlátozás Pet'R festő néhány vásznára (Aulich Art Galéria, Budapest, 2009)
Fénykorlátozás Pet’A festő néhány vásznára a lefelé tartó egyenesek nehezülő hangja még eléri indázó hangok ők kik végigkarcolják az egyensúly kitüremkedő csigolyapontjait tengelye körül fordul kettőthármat hirtelen hallgat el lefelé tartó a hallgatása is keresővonalak átgondolt véletlenében alszanak ki az addig fájdalmasan lüktető reflektorok sötét lesz sötét less megvilágosító fénytelenség nadrágjába törli festékes kezét súlyos és menthetetlen mozdulattal ahogy elválik az éjszakától felegyenesedik de nem érez megkönnyebbülést csak a háttértelen sárgaság felfelé húzó könnyűségét érzi — az üresség megpörgető hűvös egyértelműségét mindenben ott hol az épület mögötti kivégzőhelyen épp alkonyati szünetet rendeltek el fölmerednek a csontok s a végső mozdulatra rákészült tarkók komikus mozdulattal ernyednek vissza a létbe elkezdődött a felejtés véget nem érő rögzítése a mozdulatok határozottak kihűlt galambtollon parázna borzongás lobog fut át mintha máshol odafent valahol már a kitapintható golyógubancok szívfércek hasadásfoltok derengésparavánok mögött a lény gödrök melegébe húzódik vissza gerince fehér roppanásai árulkodón égnek a táj széthagyott roncsai között vacogása eltart a hús robbanásáig a nehézkedés összes mozdulatát megalázza míg emelkedik a gödör mélye felé föl a gödörmélybe közben nézi a szörny és sír és csámcsog és gomolyog szakadatlan majd felett aztán beszakad a lány SZÜRKÜLET II. / TWILIGHTH, 2008 vegyes technika, papír/ mixed media on paper, 100x45 cm INERCIA / INERTIA, 1996 vegyes technika, vászon / mixed media on canvas, 110x150 cm LÉNY / CREATURE, 1991 -92 vegyes t., papír, farost / mixed media on paper, chipboard, 140x100 cm túlragyogtatott háttérben bagzik a radioaktív naplemente testből kilépő másik — ideje ugyanaz kíváncsian nézi magát maga magamagát magányát és valahol érzi hogy repül — az isten felakasztott szobrokkal álmodik madárcsonk verdes vézna vállán vérvezeték macskahorpadás a fénykorlátozásban elősóhajtott hangszerek gyilkosán halkan és pontosan lépnek be az ősz felirakja asztalát halállal kiül a verőfényre homlokcsontjában azokkal a hangokkal ülő napon felejtett hintaló vetésderűt ropogtat önfeledten foltokban üt át a hallgatás az aranymetszés szomorúságán a tökéletesben felébredő iszony se már függőpontról lecsorgó színes testfolyam testlikőr testlekvár testszálka testgubanc a holdra kitett pentaton váza önarckép fekete húsrózsákkal és férgekkel feketült boldogtalan horizont a repedés anatómiája ragadozó motornő : öntöttvas éjjeli vadász mocorog éhesen kielégületlenül elhagyott vásznak hullámzó éjszakájában elsírja magát a kín negatív installációi mögött az addigi minden mögött verőérről lepergő pengemorzsalék részeg trambulinok és gubanchólyagok és fél lábon horkoló lovak és ugyanabban az éjszakában Zalán Tibor (1995) (TAGOLT) HULLÁM / (DIVIDED) WAVE 2007-2008 vegyes technika, papír / mixed media on paper 3(100x70) cm