Pálos Anna (2009)
Küzdelem/Contention 2006 rézkarc,/etching, „Pálos Anna nemcsak formai szempontból merész, tartalmi szempontból sem kis vállalkozás részéről, hogy művei egyértelmű közhelyek illusztrációi. Persze ha csak a címeket nézzük, akkor könnyen tévútra tévedhetünk. A képek e közhelyeket, mint édeskés mérget tálalják, az élet kegyetlen voltára ugyanis egy baba-rózsaszín, bugyikék, leginkább gyerekszoba falára kívánkozó színvilágú gobelin-hímzés-festmény hívja fel a figyelmet. Mint mikor egy anya gyermeke fejét megsimogatva egy puszi közben beszél életről, halálról, szerencséről és balszerencséről. ... A fóliákra már csak jelek maradtak, kényes egyensúlyról szólnak furcsa geometriai konstrukciói. Körök, egyenesek, átlók tagolják és szelik át a képfelületet, s a bonyolult formák sajátos egységet alkotva beszélnek arról a harmóniáról, ami Pálos Annát s műveit mindenkor jellemzi.” Bodor Kata művészettörténész „Pálos Anna képeinek címei nem konkrét eseményeket, elbeszéléseket, divatos szóval narratívákat takarnak, inkább szimbolikus értelműek. Különös elegyét alkotják a tradíciókból ránk hagyományozott és a művész által kreált szimbólumoknak. ... Szövött és festett madarai sem az ornitológia tárgyai, sem pedig madár témájú zsánerek, hanem az ősi „lélekmadár” értelem hordozói, az elröppenő vágyak vagy megkötözöttségek szimbólumai. .. Képei azt is elmondják nekünk, hogy a szövés, varrás és faliképek csinálása, ősidők óta a női otthonteremtés eszköze. Pálos Anna erre a hímezgető, faliképkészítő hagyományra iróniával, s egyben nosztalgiával tekint. Az előbbiekkel szemben képei modern és komoly művek, melyek azonban kifejezik alkotójuk identitásának kettős voltát: egyrészt hagyományos asszony-szerepről, másrészt a társadalmi hagyományokra ironikus kívülállással tekintő művészről, ezek kettősségéről van szó.” Dr. Sinkó Katalin művészettörténész „Miként a tudományban, a művészetben is szétváltak a technikák. A festő csak fest, legfeljebb rajzol, a grafikus csak rajzol és csak ritkán fest. A textilművész pedig csak a fonalakkal bajlódik. A művészek persze időről időre kitörnek a szakma skatulyáiból. ... Pálos Anna arra, a mindez idáig bizarr, de kézenfekvő dologra vállalkozott, hogy egyetlen műben alkalmazza a grafika és a hímzés technikáját. Kísérlete sikeres. Sikerének két titka van: az igényesség és a kitartás. A keleti ember szerint mi gyakran a rövidebb utat választjuk. A rövid út - adott esetben az olló és a ragasztó, a montázs és a kollázs, hogy a patchworkot már ne is említsem, lett volna. Művei azonban meggyőztek arról, hogy a technikával kapcsolatos előítéleteinket sutba dobjuk. Jellegzetes hímzett képeit ezután rögtön felismerem, mivel két sajátos karaktert egyesítenek. A grafikai elemek absztrakt, mondhatni konceptuális hatású férfias világra utalnak, a hímzések konkrét motívumai és puha anyaga kétségtelenül érzékibb nőies világot jelentenek.” Bárdosi József művészettörténész