Lámpák, képek, kávék (Melange Galéria, Budapest, 2010)
A papír, az emberi kultúrát immár két évezrede kísérő anyag - vagy nevezzük inkább jelenségnek- a közép-, az új- és a legújabb kor művészetének évszázadaiban viszonylagos passzivitásra ítélten, hordozóelemként volt jelen, hogy aztán a XX. században szerepet váltson, a művészet médiumává, tárgyává legyen. A nemzetközi művészet színterein - századelő kubista, dadaista vívmányait kiteljesítőn - e téren a hetvenes években figyelhetőek meg érdekes elmozdulások, s a kilencvenes években Magyarországon is áttörés regisztrálható. Ebbe az áramlatba kapcsolhatóak Búza Krisztina iparművész alkotásai is. Krisztina a multikulturális hangulatú Vajdaságban nevelkedett, 1991 óta Budapesten élő és dolgozó, sokoldalú művész, aki nyomottanyag tervező textilesként végzett a budapesti Iparművészeti Egyetemen. Fotózik, elektrografikákat csinál, az avangard Opál színház tagja éveken át. 1997 óta foglalkozik papírmerítéssel és papír plasztikák készítésével. 1999-es főiskolai diplomamunkája is egy, a papír anyagára alapozott szárnyas paraván volt, és e munka elkészítése óta a funkcionális és autonóm plasztikus kompozíciók iránti érdeklődését és vonzódását megőrizte. A képzeletében élő biomorf formákhoz egy egyedi technikát is kidolgoz, amelyet a szakma az I. Országos Papírművészeti Triennálén különdíjjal is elismer. A dróthálóra, mint vázra merített papír által létrehozott térbeli formái alkalmazott jellegre és autonóm státusra szervezettek: világítótestekként és önálló plasztikákként jelennek meg, s nem egyszer a két területet talányosan összemossák. A légiessé avatott, rácsszerű felületek, a megnyitott és a zárt formák, közegek és pszeudo-tömegek téri hatásait intenzíven kiterjesztik a fényhatások, az absztrakt fény-árnyék kivetülések, s a műveket sejtelmessé avatja a transzparencia. Különös, elvont plasztikai rendszert, fényplasztikai világot konstruál Krisztina a kézművesség varázsát őrző műveivel, a visszafogott, természetességbe és monokrómiába burkolózó színekkel, a puhaságok és a keménységek ambivalenciájával, a konkrétságok és a tűnékenységek egymásba játszásával. De képzeljük el a fénnyel finoman átitatott műveit úgy is, ahogy a teljes, a külső és belső sötétségbe burkolóznak, és ahogy mintegy észrevétlenül kitöltik, áthatják a sötétség áthatolhatatlan tereit. Paper has been present for 2 thousand years in our culture. This material or we can call it phenomena was sentenced for a passive use, only for documents, in the centuries of the art of the middle ages, and in the modern history. Later in the XX.-th century it has changed it's role, and became the object of the art. In the beginning of the century the cubism and dadaism explored it's artistic values than in the stages of the international art paper got wider interest in the seventies, and in Hungary in the nineties. Krisztina Búza is member of the latter trend. Krisztina was grown up in the multicultural Vajdaság region, but has been living and working in Budapest since 1991 and became a multi-faceted artist in the University of Art and Design in the faculty of textile. Next to it Krisztina is a photographer, making elektrographics and has been member of the Opal Theater for many years. She has been doing paper dipping and making paper plastics since 1997. She made a paper based wing display panel for her diploma exam in 1999 and since this work she has kept her interest and affection towards functional and autonomous plastic compositions. She has created a unique technology for her imaginary biomorph forms and shapes, which was awarded in the First Triennial of the Hungarian Paper. She used a wire net frame for the paper dips and this way she created spatial shapes which are organized on autonomous status and applied character. These appears as lightning compositions and substantive plastics and sometimes the two area is mixed on a very spectacular way. The ethereal lattice like surfaces, the opened and closed forms and mediums, and the pseudo volumes'spatial effects are intensively extended by the abstract light effects and shadow projections. Nevertheless these pieces of arts are very mysterious by the transparency. With her arts which are preserving the handcraft heritage, and the monochromatic and natural colors, the soft and hard ambivalent, Krisztina creates an abstract esoteric plastic system, which fuses the concrete with the transient. But imagine her arts "soaked" by lights as they are wrap itself up in the internal and external darkness, as unawares breaking through filling up the impervious space of darkness.