Nayg István képzőművész (Nagy Balogh János Kiállító terem, Budapest, 2010)

Nagy István a kortárs magyar képzőművészet integráns személyisége. Az absztrakt expresszionizmus, a minimal art, valamint a concept art, és az arte povera irányából közelít önmaga festészeti, művészeti tevé­kenységéhez. Szigorú következetességgel tör önmagára, teszi fel ugyanazt a kérdést, és járja körül újra és újra a válasz lehetőségeit. Saját, egyéni végpontjain keresztül boncolja a művészet (immár állandó) végső kérdéseit. Bármit is teszünk témánkká, bármiről is szeretnénk szólni, végső soron, csupán önmagunkra tekintve, ön­valónk világról alkotott reflexióit tárgyaljuk. A művészet specifikussága abból ered, ahogyan szemlélője rátekint a dolgokra, mint eredőkre. De, hogy valami van, hogy valami létezik, azt nem lehet témává tenni. Csakis azt, ahogyan van. De azt, ahogyan a dolgok vannak, annak mikéntje már a szemlélőtől függő dolog maga is. A sze­mélyesség világunkból kizárhatatlan. A személyes érintettség a dolgokban nem holmi áthidalható látszatprob­léma. A személyes érintettség a lényeg. Ahogyan a világot én látom, úgy van a világ, nem máshogy. Minden feszülő ellentét alapja ez. Ahogyan a dolgok, azaz a világban létező jelenségek összessége, az általuk keltett érzékletekkel együtt bezárnak minket az érzékelhető világ teljességébe, úgy zárjuk be mi is magunkba a dolgo­kat, személyes teljességünkbe. Viszonyunk a világ jelenségeihez, önmagunkhoz fűzött viszonyunk is egyben. Kizárólag önmagunkból vagyunk képesek kitekinteni, és csakis saját jelenvaló létünk időleges szemszögéből. A tér, a színtér, ahol életünk valójában lezajlik, bennünk jön létre, bennünk van. Ez a tér, az örökké szorongató magány érzete, hogy nem lehetek egy másik ember, és más sem lehet én. Én születtem, én élek, és én fogok meghalni. Egyedül én. Mert mindezeket a dolgokat senki nem teheti meg helyettem. Nem születhet helyettem, nem szenvedhet, öregedhet...Az ember önmaga számára él- és megkerülhetetlen. A megkerülhetetlen pedig a létrejövés után (ami a múlt) rögtön a megsemmisülés felé halad... Mohay Orsolya Részletek Nagy István Sebestyén Zoltánnal közös, Duna Televízióbeli kiállításának megnyitójából. Elhangzott: 2010. augusztus 25-én 3-­oi SkizoiD Állapot 2009 46,5*110 cm akril, olaj, farostlemez, vegyes technika

Next