Régi Fénynél új szövétnek A magyar Történelmi szalon bemutatása (2010)

Bevezető „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, csak elfajult kor hős elődöket, a lelkes eljár ősei sírlakához, s gyújt régi fénynél új szövétneket.” Garay János A nemzet addig nemzet, míg megőrzi kultúráját. A világtörténelem számtalan szomorú példát mutat kultúrák megsemmisülésére, s a magyar nemzet határokkal elszakított nem­zetrészeit bizony még napjainkban is fenyegeti ez a veszély. Az örökké fájó trianoni döntés nemzetünk és gazdaságunk belső egyensúlyát bontotta meg. 1938-tól már két diktatórikus nagyhatalom és a „kis antant” országai közé szorul­tunk be. Örök barátunk, Lengyelország kétoldali lerohanása sötét eshetőségeket vázolt. Gr. Teleki Pál önkéntes halála azonban egyszerre volt a nemzet zsákutcájának szimbólu­ma, de a hitleri agresszió időleges megfékezője is. És itt én mindig kiemelem, hogy a hazai németajkú lakosság nemzethűsége nem kis támaszt jelentett ennek az egyszerre magyar és egyszerre sokszínű kárpátmedencei hazának. Trianonnal kitépték élő nemzetrészeinket a haza testéből, s kit milyen indokkal és merre, lágerbe vittek vagy üldöztek. Megritkították tankönyveinket és versesköteteinket. Istenes versek vagy trianon fájdalma évtizedeken át meg sem jelenhettek, így Márai Sándor, gr. Wass Albert, vagy a Nobel-díjra jelölt Tormay Cecile munkái ismeretlenek maradtak. Hány embert ismerek, kinek szülei nem adták át, nem merték, vagy fájdalmas realitásként nem akarták átadni a történelmi közelmúlt valóságos eseményeit. Tabuk ránk kényszerít­ve, tabuk belső „okos” megfontolásból... Eltelt vagy fél évszázad kényszerpályákon és korlátok között. Ez két nemzedék, vagy közel egy emberöltő. 1989/90 fordulóján a tabuk egy része — hangsúlyozom — csak egy része leomlott. S amit fiainknak át nem adunk, hogyan tudhatnák unokáink? Ilyen és ehhez hasonló kérdésfeltevésekkel és azok hosszantartó megvitatásával indult a Magyar Történelmi Szalon. Ezek a viták érlelték, hogy a kultúra durván megnyesett, meggyalázott egységének újrateremtését tűzzük ki célul: nekünk 50-60 év megcsorbított kultúráját kell kiegészítenünk, elsimítanunk, élővé tennünk. A Magyar Történelmi Szalon nem nemesi, nem polgári­ szövetség, mely egyszerűen csak igazán magyar, magyarként értve hazánk minden sokszínűségét. Mondhatnánk igazi kultúraközvetítő: az egykori nemesi és polgári kultúra, sőt Illyés Gyu­la Puszták népe kultúrájának, elemzésének közvetítője, a magyar gondolkodás újjáéleszté­sének kicsiny, de fertőzően hatékony szelete. Eddigi rendezvényeink listája igencsak reprezentatív. A lényeg azonban szerintem sokkal mélyebben van, magában a programok szerkezetében: az általában 40 perces előadásokat 40 perc kőkemény vita követi, igazi viták, valós kérdésfeltevések. És HÍD és HÍD és HÍD. Múlt és jövő között. Emiatt Magyar, és Történelmi Szalon! Zichy László alelnök

Next