Pataki Ferenc Kézjegy jubileumi kiállítás (Regionális Összművészeti Központ, Szeged, 2011)
Pataki Ferenc igazi szellemi ember és rendhagyó alkotó. Két szikár megállapítás egyetlen mondatba sűrítve, valószínűleg nem tud leírni egy sokszínű művész egyéniséget, egy közel félévszázados művészpályát. Az első állítás egyszerűen értelmezhető, és ellenőrizhető, hiszen intellektuális beállítottsága, szellemi karaktere könnyedén felismerhető azok számára, akik a festővel folytatattak már a művészet tárgykörét érintő beszélgetést. Az erre nyitott befogadók jól érzékelhetik széleskörű műveltségét, jártasságát irodalomban, filozófiában, esztétikában, egyáltalán a szilárd értékekhez való ragaszkodást választott mesterségében. Hiszen a gondolkodó, sokat olvasó, tájékozódó művész nem tudja letagadni önmagát, az említett élmények mind beépülnek képpé formált világába. Stilus virum arguit(a stílus maga az ember) tartja a latin mondás. Aki már látta a művész egyetlen kézzel írt sorát, az tanúsíthatja, hogy újra értelmet nyer számára a kalligráfia szó eredeti jelentése. Gondos, jobbra dőlő szépírása, ahol a szóközöknek is ritmusa, helye és jelentése van, számomra szellemi igényességet jelent. Ez az igényesség, ami az elmúlt évszázad hatvanas évei óta nap mint nap ecsetet ragadó művész alkotói magatartását is jellemzi, s lépten-nyomon fölfedi magát képein. A fenti megállapítás második részének jelentéstartalmát már nehezebb lesz megmagyarázni. Pataki Ferenc képeinek egy jól körülhatárolható csoportján a puritán egyszerűség, a nagyvonalú monumentalitás, a tiszta, éteri konstrukció, szinte matematikai rend uralkodik. Ezek a vásznak a teremtett világ harmóniáját, a dolgok belső lényegének logikáját közvetítik. Ehhez a csoporthoz tartoznak sejtelmes, delejes kozmikus látomásai, melyek a priori igazságokat fogalmaznak meg, sajátosan sűrítő eszközei segítségével, drámai módon. Ezek az informel művészetével rokonítható imaginatív munkái egyértelműen mutatják, hogy Pataki Ferenc milyen intenzíven együtt él és reagál a hazai kortárs táblaképfestészet változásaira. Más alkotásain, ahol teret enged „festői" szemléletének, viszont a minuciózus, aprólékos, megoldások játékos, spontán, könnyed futamokkal váltakozva a világ illékony szépségére rácsodálkozó festőt mutatják be. Ebben a furcsa kettőségben vélem fölfedezni rendhagyóságát. Mintha munkálna benne valami mohó, csak az örökifjakra jellemző, még most is türelmetlen megismerési vágy, mely egyszerre akarja birtokolni, megragadni, megörökíteni a dolgok felszínét és ugyanakkor belső lényegi tartalmát. Képeit nézve egész életművében markánsan szétválik ez a két stiláris vonulat. De Pataki Ferencben az a meglepő, hogy mindig a legváratlanabb pillanatban rukkol elő valami egészen új, az ő munkásságában legalábbis addig még nem látott megoldással, bizonyítva ezzel minden újításra fogékony nyitottságát, szellemi éberségét, sokszínűségét. Nátyi Róbert művészettörténész „Az ember nem más, mint keskeny, veszélyes híd természet és szellem között. " Hermann Hesse