Vendégünk Európa - Zene a képzőőművészetben (Vízivárosi Galéria, Budapest, 2011)

VÍZIVÁROSI GALÉRIA 1027 Budapest II- Kapás utca 55- Telefon: 201 6925 VENDÉGÜNK EURÓPA ________ Zene a képzőművészetben Szobrok, festmények, objektek, installáció •-------------• Megnyitó: 2011. március 17-én, csütörtökön 18 órakor Megnyitja: Wilheim András zenetörténész Carlo Maglitto (1940, észak-itáliai művész) filozofikus ihletésű, konceptuális instal­lációi a rohanó világ ellenében ható meditatív gondolkodás értékeit emelik át a mű­vészi alkotás folyamatába. Minimál eszközök kreatív alkalmazásával meditációs tereket hoz létre, ahol a tudat alatt rejlő pozitív impulzusok szabad áramlása a korlátlan kibontakozás energiáit érvényesítik. A csend hangjai a hangzások szinte­tikus összességét sűrítik magukba, s lehetőséget teremtenek a mindennapi zajos világ ellenében a belső harmónia érzékeny összhangzatának a feltárására. Jutta Obenhuber (1969, Stuttgarti születésű festőművész) organikus ritmikát érvé­nyesítő, érzékeny, dekoratív felületeket variáló festészetében nagy szerepe van a lendületes vonalnak, a hullámzó vonulatokat ismétlő sejtszerű képződmények­nek. A személyes kézjegyekből formálódó színes struktúrák izgalmas hálózata az áramló melódia eleven lüktetését érzékelteti a vizuális kifejezés eszközeivel. A zenével kifejezhető, időben kibontakozó folyamatot Obenhuber újraértelmezi, újrakomponálja, egy modern világ értékeit használó képzőművész eszközeivel fogalmazza látvánnyá. A jazz-zenészek szabad improvizációihoz hasonlóan ref­lektál a modern világ konfrontálódó tendenciáira. Georgios Tzortzoglou (Yorgos, 1952, hazánkban élő görög származású festő­művész és zenész.) kotta rajzolatai vagy kottaképei a zeneszerzők kézvonásainak érzékeny lenyomatát közvetítik. A komponista kézírásából kiindulva vizuális kom­mentárt fűz a zenét rejtő kottaképek látványához. Személyes viszonyt alakít a zenei kéziratokhoz és kibontja a bennük rejlő grafikai lehetőségeket. Gyakorló zenész­ként tudatosan követi a ritmus, a dallam, az ütemek diktálta rendszer organikus szer­veződését, belső hallása vezérli a kottastruktúrákban rejlő zenei hangok vizuális leképezésében. Mamikon Yengibarian (1963, Budapesten, a II. kerületben élő, örmény szobrász) plasztikai munkásságában elsősorban a formák könnyedségét, hajlékonyságát hang­súlyozza, akárcsak a zenében, ő a térbeli formákban keresi az egyensúlyt a tömeg és a rajzos elemek, a stabilitás és a mozgás között. Az egyszerű alapformákat szimbolikus jelentéssel gazdagítja. A Bartók Emlékház kertjében álló Csodaszarvas című alkotás a művész köztéri munkáinak egyike. Yengibarjan a lényegre csupa­szítja a formákat, s ahogy a zenében a hangsorok összecsengése teremt harmó­niát, úgy nála a formák egymásba oldódó antropomorf arányrendje hozza létre a kiegyensúlyozott térplasztika élhető erőterét.

Next