MúzeumCafé, 2019 (13. évfolyam, 69-74. szám)
2019/3. május-június / 71. szám • Gasztro - Étel, ital, múzeum - GASZTRO
nagyvállalatok gyűjteményeit, kiállításait pénzügyi nehézségek vagy az új tulajdonosok érdektelensége sodorta veszélybe. Szimbolikus a szadai Édesipari Szakmúzeum sorsa, amelynek gyűjteménye nyomtalanul elveszett, de sokat hallhattunk a budapesti Malomipari Múzeum bezárásáról is. 1996-ban kezdte meg működését a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület Tudomány- és Technikatörténeti Szakosztálya a 16 éve működő hasonló nevű bizottság nyomán. Az élelmiszeripari ágazatok, intézmények képviselői, főleg nyugdíjas szakemberek, a terület kutatása mellett a bajban lévő muzeális intézmények sorsára is odafigyeltek.13 TI A kőbányai múzeum a szerencsések közé tartozott. Bár az 1993- as privatizáció után egymást váltották a külföldi (dél-afrikai, amerikai, belga, brazil, japán) tulajdonosok, a gyár múzeuma megmaradhatott. 1990 novemberében a kiállítást megújították, de 2000-ben el kellett hagynia a reprezentációs igényeket is kielégítő korábbi teret. A kiállítás anyagának egy része ekkor költözött át a bejárati épület egyik szegletébe, miközben az eszközök, a raktárhelyiségek még mindig a régi kiállítótérben várakoznak. A gyár első muzeológusa, az 1982-es eredeti kiállítás rendezője Horváth Iván János (1940-2002) már korábban elment, 1983-tól Kozákné Peczeki Ibolya előadóművész vezette a múzeumot, majd őt 1994-től Kozma Jánosné Oláh Júlia (1933-) követte, a gyár vegyészmérnöke, a Sörről híres Kőbánya című, 2004-ben megjelent könyv szerzője. Ő rendezte a most látható kiállítást is. A tárlat mindössze egyetlen térben tekinthető meg. A belépés után a sörgyártáshoz kapcsolódó szakmákkal, a kádárok és a bognárok munkájával találkozhatunk. A másik oldalon a Dreher-arcképcsarnok a család jeles tagjaival ismerteti meg a közönséget főleg dokumentummásolatok révén, hogy utána a látogató egyből elmerülhessen a sörcsapolás és a sörkereskedelem rejtelmeiben. Eredeti tárgyakon keresztül vonul fel az a nem is rövid történet, amíg a csapolás és a sörkimérés a szénsavnyomással működő csapok megjelenésével el nem válhatott egymástól. Sajnos nem derül ki, hogy ezek a folyamatok mikor mehettek végbe. Ezen némileg segít a következő epizód, amikor a magyar, főleg a pest-budai sörfőzők története bomlik ki. 153 [13] Salánki István: A Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület Tudomány- és Technikatörténeti Szakosztálya tevékenysége és gyűjteményeinek helyzete. In: Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből. real-eod.mtak. hu/5891/1/Tanulmanyok_1998_32_ Salanki A Magyar Élelmiszeripari Tudomanyos.pdf.