MúzeumCafé, 2019 (13. évfolyam, 69-74. szám)
2019/3. május-június / 71. szám • Gasztro - Étel, ital, múzeum - GASZTRO
1897-ben mutatta be Rippl-Rónai Andrássy Tivadarnak a tervrajzokat Terebesen, aki mindent nagy tetszéssel elfogadott az arisztokrata megbízása eredményeképpen született meg a magyar szecessziós iparművészet remeke, a „Gesamtkunstwerk" egyik legszebb magyar példája Tivadar (1857-1905) országgyűlési képviselő, műpártoló és műgyűjtő, maga is festő volt. Több művészt is támogatott, pályázatokkal kívánta fejleszteni a magyar iparművészetet. A Rippl-Rónai Párizsba visszatérve elkezdett dolgozni az ebédlő tervén. 1897-ben készült egy tusrajz, amelyen a berendezés és a környezet kialakítása is megjelenik. Az ebédlő minden részletén a kert, a növények motívumai uralkodnak, egy belső kertet alakított ki, amelynek részei a bútorok, az üvegablakok, a falak dekorációja, a faliszőnyeg, a paraván, valamint az étkészlet elemei egyaránt. 1897-ben mutatta be Rippl-Rónai Andrássy Tivadarnak a tervrajzokat Terebesen, aki mindent nagy tetszéssel elfogadott. A művész választotta ki a kivitelezőket - Thék Endrét a bútorok, Róth Miksát az üvegablakok, Zsolnay Vilmost az étkészlet elkészítésére. A falikárpitot és paravánt felesége, Lazarine Baudrion hímezte, az üvegtárgyakat wiesbadeni mester gyártotta. A tervben eredetileg szereplő függőlámpák végül nem készültek el. A több mint háromszáz darabos étkészletet 1899-ben szállították Budapestre a pécsi Zsolnay-gyárból. Rippl-Rónai ugyanebben az évben tervezte a tárgyak bemutatását kiállításon, „kitűnően sikerült, még nem látott új dolgokénak nevezte egy levelében munkáit, amelyeket végül nemcsak a magyar fővárosban, hanem Berlinben is láthatott a közönség. Andrássy Tivadar halálát követően, özvegye, Zichy Eleonóra és öccse, ifjabb Andrássy Gyula házasságkötésével dőlt el, hogy az ebédlő Budáról Tiszadobra kerül. Az arisztokrata megbízása eredményeképpen született meg a magyar szecessziós iparművészet remeke, a „Gesamtkunstwerk’’ egyik legszebb magyar példája. Az étkezések társadalmi esemény jellege és jelentősége a 19. század vége felé egyre erősödött. Justh Zsigmond (1863-1894) a hazai és párizsi társasági eseményekről egyaránt lenyűgöző beszámolókat adott írásaiban. Andrássy Aladár születésnapi ünnepségének megjelenítése egy része volt az Ország- Világ című lapban megjelent sorozatának.12 Justh is a vendégek között volt a homonnai kastélyban rendezett ünnepségen. Borovszky Samu 20. század eleji sorozatának leírása szerint „a homonnai kastély a sok stílszerűtlen átalakítás és toldozás daczára ma is impozáns, nagyarányú épület. Alsó falai s különösen 115 [12] Justh Zsigmond: A magyar urak otthon. Gr. Andrássy Aladár homonnai várkastélya. Ország- Világ VIII. 1887, 28. sz. 446-447.