MúzeumCafé, 2021 (15. évfolyam, 81-86. szám)
2021/1–2. február–április / 81–82. szám • Zene - többszólamúság, emlékezet - múzeumőr - Kovács Dániel: „Az integratív gondolkodás maga az építészet” – Sou Fujimoto
Üvegfalú teret konstruálni zenéléshez hatalmas technikai kihívás. De addig foglalkoztunk a témával, amíg megtaláltuk a megoldást az akusztikai, szerkezeti és más funkcionális problémákra. Azt gondolom, ha elkészül az épület, nagyon különleges teret fedezhetnek fel maguknak a látogatók. Tíz évvel ezelőtt egyetértettünk abban, hogy az ön épületei közül néhány biztosan jellemezhető a „kísérleti építészet” jelzővel. Ebben a kategóriában a hosszú távú fenntartás a tulajdonosok és a használók számára érdekes feladat lehet – és eltérően a japán emberektől, Európának ezen a felén kevéssé jellemző a hosszú távú gondolkodás... Mennyire nehéz egy Sou Fujimoto-épület fenntartása? ¶ A kísérleti építészet lényege, hogy újfajta viszonyokat keres az emberek, a helyszín és a program között. Ebbe beletartoznak az épületek használatának újszerű módjai is. De ez nem azt jelenti, hogy feláldozzuk a tartósságot, hogy nehezebbé válik a működtetés. Bármit tervezek is, mindig szem előtt tartom a hosszú távú használhatóságot. A Magyar Zene Háza esetében az éghajlatot is figyelembe vettem, így született az óriási tető a kiugró peremmel. Sok az üvegfelület, de logikus, használati szempontokat figyelembe vevő elrendezésben, az ablakok egyszerű függőleges üvegpanelek. A tervezési folyamat során rengeteget egyeztettünk az anyagok kiválasztásáról és a részletekről. Nem hinném, hogy maradt különösebb ok az aggodalomra. A minap a New York Times Magazine cikke az ön NA Házát „az internetkorszak házaként” jellemezte. Vajon a Magyar Zene Háza „az internetkorszak középülete” lesz? Milyen módokon, milyen építészeti, szerkezeti, térbeli megoldások alkalmazásával tarthat lépést az építész a gyorsan változó emberi viselkedéssel? Más szavakkal: melyek a jövő középületének jellegzetességei? ¶ Az internetkorszakban én alapvetően a fizikai jelenlét fontosságában hiszek, abban, hogy a kommunikáció, az ember és a természet közötti lényegi kapcsolatok fontossága erősödni fog. A NA Ház esetében lazán fogtam fel az ember és tér közötti kapcsolatot. A térbeli mozgás és funkció nem volt rögzítve, mivel teret akartam engedni a spontán újraértelmezéseknek. Ez, úgy hiszem, a legfontosabb feladat, amit újra kell értelmeznünk ember és tér interakciója során. A Magyar Zene Háza esetében valami újat szeretnék teremteni ember, természet és tér alapvető viszonyáról. Ezt egy olyan térben szeretném, amelyben a fák és az épület egybeolvadnak. Szeretném, ha az épület meglátogatása a környező természet felfedezését jelentené, amelyben elemek sokasága kapcsolódik