MúzeumCafé, 2021 (15. évfolyam, 81-86. szám)
2021/1–2. február–április / 81–82. szám • Zene - többszólamúság, emlékezet - múzeumőr - Iván Viktória: „A történettudomány nem azonos a történeti emlékezettel” – Varga Benedek
¶ Az igazi döntés 1994-ben volt, amikor már valamelyes nevem volt, mint nem teljesen korlátolt fiatal kutatónak, és Cambridge-ben egy híres és népszerű professzor győzködött, hogy doktoráljak nála. Nem volt könnyű nemet mondani. Ennek különböző okai voltak, amik nem tartoznak a nyilvánosságra, de összességében, tudom, szürreálisan hangzik, ám bármennyire is szeretem Angliát, Budapest szebb város, mint Cambridge, sőt attól tartok, talán még Londonnál is érdekesebb, és szeretek otthon lenni. Viszont ezt követően többször hívtak meg konferenciákra Angliába, és sokáig azt gondoltam, kutató maradok. Megtalálta a helyét, otthon érezte magát a múzeumban? ¶ A SOM-ban alapvetően konferenciákat szerveztem, egy ideig a tudományos folyóiratot szerkesztettem, az ELTE BTK filozófiai doktoriskolájába jártam, a kora újkori európai politikai gondolkodás, majd orvosteória történetét kutattam. Másodállásban adjunktus voltam a Károlin, tanulmányokat írtam. A szokásos dolgok egy fiatal bölcsész életében. A múzeumi munkát valójában akkor kezdtem élvezni, amikor 2000-ben főigazgató-helyettes lettem, így megnyílt a lehetőség különböző projekteket vezetni, kiállítási programokat, nemzetközi együttműködéseket szervezni. 2000-ben évi négyezerről tizenhatezerre növeltük a látogatószámot, s 2008-tól, miután átvettem a vezetést, ez huszonöt-harmincezer között mozgott, amit sikerült tartani. Szép és izgalmas volt a munkatársakkal közösen átalakítani a Semmelweis Múzeumot, megmutatni, hogy a múzeum nem csak orvosok és nővérek számára érdekes, hogy mennyire sokszínű, meghatározó történeti örökségünk nem hagyományos bölcsészeti része. A SOM népszerű múzeum lett, sokan jártak hozzánk, egy-egy múzeumok éjszakáján három-négyezer ember kereste fel, s aki tudja, mekkora az épület, az sejtheti, hogy ez mit jelentett. 2012-ben pedig ott indítottam el Frazon Zsófia, majd Róka Enikő, Berényi Marianna és Kuti Klára hathatós közreműködésével a múzeumelméleti szakmai beszélgetéseket, a Pilla a tokban sorozatot, ami a You Tube-on is sikert aratott. Talán a Pilla mintegy ötven előadása és vitái is hozzájárultak a múzeumi szakma szélesebb körű megújulásához. S persze jó érzés volt a SOM kiállításait bemutatni országszerte vagy Erdélyben és Rómában, és a tevékenységéről előadásokat tartani Oxfordban, Koppenhágában, Berlinben vagy Rómában. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot feltette a modern múzeumok térképére: a speciális gyűjteménnyel bíró intézményt megnyitotta a közönség széles rétegei számára, a népszerű és látványos kiállításoknak köszönhetően jelentősen megnőtt