MúzeumCafé, 2021 (15. évfolyam, 81-86. szám)

2021/1–2. február–április / 81–82. szám • Zene - többszólamúság, emlékezet - múzeumőr - Iván Viktória: „A történettudomány nem azonos a történeti emlékezettel” – Varga Benedek

működését (amely már 2016-ot megelőzően létezett) folyamat-ellenőrzési rend­szerre. Ez többszintű és hatékonyabb kontrollt jelent. Ami a múzeumi szakmai munka tartalmát illeti: a kiállításpolitika mindenképpen változtatást igényelt. Hogy miről és hogyan rendezzünk kiállításokat. Az MNM viszonylag sok kiál­lítást rendezett korábban is, ezek nagyobbik része azonban nem generált igazi érdeklődést, vagy a kiállítások megformálása nem volt eléggé kifinomult. Ezen alapvetően sikerült változtatni. 2015-ben a múzeum látogatószáma 140 ezer kö­rül volt, 2019-ben 320 ezer körül, és ebbe nem számoljuk bele a roppant sikeres külföldi vendégszerepléseket. Fontos volt, hogy a tematika szélesebb legyen, időnként társadalmi vitákat generáljon, a tárlatok látványvilága erősödjön, pontosan illeszkedjen a kurátori üzenetekhez, és a régészeti és történeti kiál­lítások közötti különbség csökkenjen. Ezek a szempontok a 2016 végén meg­nyílt IV. Károlyról szóló Utolsó felvonás című kiállításunkon már érvényesültek, akárcsak a 2017-es Ige-Idők. A reformáció 500 éve című kiállításon, amely a refor­máció finom rajzolatát, a magyar gondolkodásra, művészetre és kultúrára tett hatását mutatta be. Az Apponyi Geraldine-ról szóló Magyarország fehér rózsája című kiállításban mindössze egytucatnyi fényképből és tárgyból sikerült olyan képet megalkotni az albán királynéról, ami megszólalt, és önálló életre kelt. De ugyanilyen átgondolt vizualitás jellemezte az Ismeretlen Görgeit, a Kereszt­tűzben installációját, a Seuso-sorozatot, a Közös Időnk 1989 kiállítás, amely mind­ezeken túl is lépett, és a közösségi kiállításrendezés meggyőző példája volt, még ha a kritika ezt nem is mindig konstatálta, és én is tartottam tőle, hogyan sike­rül ezt megvalósítani. A vizuális és tartalmi mondanivaló összehangoltságának egyik legjobb példája a Clara. Rotschild Klára – divatkirálynő a vasfüggöny mögött volt. S jobban fókuszált lett a restaurátor szakos egyetemisták éves diplomaki­állítása, a Megmentett műkincsek sorozat. A kiállításpolitika megreformálásán kívül melyek voltak még stratégiája sarokpontjai? ¶ Hasonlóképpen áttörés történt – több fokozatban – a médiában való szereplé­sünkben és az online jelenlétünkben, ahol 200-250 százalékos emelkedést lá­tunk. Ugyanez a helyzet az elnyert pályázatokkal, a külföldi projektekkel, tanul­mányutakkal. Több nemzetközi regionális régészeti projektben veszünk részt, és számtalan fontos magyar és nemzetközi konferenciát rendeztünk, ezek kö­tetei mostanában jönnek ki. E számok, azt hiszem, a versenyszférában is jónak minősülnek. Persze a múzeum nem versenyszféra, hanem közszolgálat, olyan intézmény, amely szellemi, kulturális és tudományos tartalmakat hoz létre és oszt meg, amelyek hatása máshogyan jelentkezik. De gyöngeségnek vagy

Next