MúzeumCafé, 2021 (15. évfolyam, 81-86. szám)

2021/1–2. február–április / 81–82. szám • Zene - többszólamúság, emlékezet - múzeumőr - Iván Viktória: „A történettudomány nem azonos a történeti emlékezettel” – Varga Benedek

MC. alkotásokat együtt látni. Ilyen a schallaburgi múzeummal közösen előkészített, az egykori kelet-európai lovasíjász-kultúrákat, -művészetet, -világokat bemu­tató kiállítás, amelyen az európai régészeti muzeológia egyik legjelentősebb alakjával, Falko Daim professzorral közösen dolgozunk. De ilyen a chicagói Fi­eld Museummal előkészített, Európa első királyai című, a neolitikumtól a vasko­rig tartó időszakot bemutató kiállítás, amely térségünk több ezer évvel ezelőtti történetét és művészetét összegzi és ismerteti meg az amerikai és a magyar kö­zönséggel. Itt is nemzetközi kiválósággal dolgozunk együtt, William Parkinson professzorral. Említhetném még a tervezés alatt álló, a mondhatni par excellen­ce magyar katonáról szóló Huszárvágás munkacímű tárlatunkat is, amely a had­történeti jelentőségen túl a huszárságról alkotott nemzetközi sztereotípiákat is sorra veszi, és arra keresi a választ, hogy a magyarságról alkotott 18–20. száza­di képet befolyásolta-e, és ha igen, hogyan a huszárjelenség, tehát irodalmi, fil­mes, nyelvi és vizuális jelenségek értelmezését is felöleli. Emellett előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a British Museummal egy közös régészeti-történeti ki­állításról, a pekingi Nemzeti Múzeummal pedig egy régészeti tárlatról. Ha már a magyarságról alkotott képet említette, milyen szerepet vállal a 21. századi nemzeti öntudat megfogalmazásában a múzeum? ¶ Alapvető szerepet játszik, ahogy egyébként ugyanez a helyzet – teszem azt – a Lo­uvre, a Rijksmuseum, a Prado vagy a British Museum esetében is. Csak éppen a horizontok különbözők. Nemcsak a gyarmati múlt végtelen gazdagsága miatt az ő esetükben, hanem abban is különböző helyzetről beszélünk, hogy miként, hogyan akar egy nemzet önmagára tekinteni, milyennek képzeli a jövőjét. Ho­gyan akarunk mi önmagunkra tekinteni, miként Magyarországra és a magyar­ságra? A romantika korának önazonosságát, a 19. századi identitást akarjuk-e fenntartani a 21. században? A 19. századi múltértelmezést akarjuk-e felmon­dani, vagy valami mast, valami jövőbe tekintőt akarunk-e képviselni? Az előbbit problematikusnak tartom, hiszen a 19. század is a saját korában korszerű nem­zeti identitást akart megteremteni, és nem a kora újkori nemesi nemzeti iden­titásra akarta szűkíteni saját önazonosságát. Aki kételkedne ebben, annak ja­vaslom Petőfi életművének újraolvasását. Ha több ideje van, az egész reformkor irodalma rendelkezésre áll. ¶ A Nemzeti Múzeum színes és gazdag képet mutat arról, mit jelentett magyarnak lenni, mi a szellemi-tárgyi örökségünk, a tartalom megfogalmazása azonban komplexebb folyamatok eredménye. A nemzeti identitás megfogalmazása nem egy intézmény, nem egy múzeum diskurzusának az eredménye, hanem az egész 322

Next