MúzeumCafé, 2021 (15. évfolyam, 81-86. szám)

2021/1–2. február–április / 81–82. szám • Zene - többszólamúság, emlékezet - múzeumőr - Iván Viktória: „A történettudomány nem azonos a történeti emlékezettel” – Varga Benedek

téneti múzeumhoz pró és kontra erőteljes érzelmekkel közelítenek az embe­rek, és mindenkinek vannak vele kapcsolatban elképzelései. A Görgei-kiállítás nagyon fontos állomás volt, mert az emlékezés ambivalenciáját mutatta meg. A szabadságharcot nem azért veszítettük el, mert Görgei letette a fegyvert, ha­nem azért tette le, mert elveszítettük. Nem azért veszítettük el a szabadsághar­cot, mert ne lett volna igazunk, hanem mert egyszerre két nagyhatalommal har­coltunk – egyedül. A helyzet érzelmileg elfogadhatatlannak bizonyult, hiszen igazunk volt, ezért a vereség elviselhetetlennek, a jövő kilátástalannak tetszett. Kineveztünk hát egy Ephialtészt, akit okolni lehetett. S bár a 19. század végé­től a Horthy-korszak végéig a közvélemény nem tartotta már árulónak Görgeit, és a történettudomány aprólékosan bizonyította a vád képtelenségét, mégis az ötvenes–hatvanas évek iskolai tankönyveinek politikai motivációja, a közem­lékezetet alakító filmek, regények, versek fenntartották az árulás vádját. Ez egy­felől nem fair, másfelől Görgei a szabadságharc, de valójában a magyar hadtör­ténet egyik legkiválóbb hadvezére volt, lenyűgöző tartással és intelligenciával, akire joggal lehetünk büszkék. A hangsúly azon volt, hogy a kiállítás rá tudott mutatni a történeti emlékezet ambivalenciájára, pontatlanságára és arra, meny­nyire más a múltunk, mint ahogyan a közemlékezetben él. ¶ A példa is azt mutatja, hogy a múzeum tulajdonképpen a kritikai történetírás és a történeti emlékezet metszéspontjában áll. A közönség megszólítása nem­csak komplikált feladatot jelent, hanem érzékeny terület is, hiszen történeti emlékezetünk meghatározza a közösségünkhöz, a Nemzeti Múzeum esetében hazánkhoz fűződő viszonyunkat, és ezért érzelmektől fűtött jelenség. A tör­zőigazgatóként hová helyezi a Seuso-kiállítás jelentőségét? ¶ A múzeum kivételes lehetőséget kapott arra, hogy olyan állandó tárlatot mutas­son be, amely a világ bármelyik nagy múzeumának büszkesége lenne. Ez a ki­állítás nyilván több, mint egy tárgysorozat prezentációja. Megelégedéssel töl­tött el, amikor a francia múzeumelmélet egyik nagy alakja, Dominique Poulet meglepetten azt mondta, hogy ilyen tökéletes kiállítást nálunk még sosem lá­tott. Hasonló volt a már említett Falko Daim vagy Richard Hobbes, a British Museum római kori Britannia-kurátorának véleménye. ¶ A Seuso kincs a mélyebb összeurópai identitást jelképezi. Kultúránk közös alap­jainak egyik rétegét teszi kézzelfoghatóvá. Az ókori kultúrához javarészt szöve­geken keresztül kapcsolódunk. Irodalmi, történelmi, filozófiai ismereteink van­nak róla. A leghíresebb tárgyi, művészeti emlékeket máshol őrzik. Most viszont már nálunk is. Fontos volt, hogy 2017 novemberétől 2018 áprilisáig az ország

Next