MúzeumCafé, 2021 (15. évfolyam, 81-86. szám)

2021/1–2. február–április / 81–82. szám • Zene - többszólamúság, emlékezet - múzeumőr - Gréczi Emőke: „Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne” – Fabényi Júlia

erősödött meg. Ezek fontos szociokulturális tapasztalatok voltak számomra. A Műcsarnokhoz képest pedig egyértelmű a változás, hiszen ez nem kiállító­hely, hanem múzeum. Nagy elődöm, Néray Katalin letette a működés alapjait, azaz hogy milyen művészeti paradigmaváltásokra milyen módon kell reagál­ni. A klasszikus műfajok hihetetlen ismerője volt, az Iparterv-generációnak is a festészetére, szobrászatára fektette a hangsúlyt, meg is rendezte az összes nagy monografikus kiállítást. Nekünk pedig főleg a régió konceptuális művé­szetét kellett előtérbe helyeznünk. A Ludwig Múzeumra jellemző a gyűjtemény újrapozicionálása, állandó kiállításról nem lehet egyértelműen beszélni. ¶ Nem tekintjük állandónak az állandó kiállítást, adminisztratív szempontból sem. Amikor Szombathelyen az állandó kiállítást elbontottam, mert Dési Huber állt a középpontban, és úgy éreztem, hogy neki akkor és ott nincs jelentősége. Gálig Zoltánnal rendeztünk egy olyan állandó kiállítást, hogy bizonyos műveket pár­beszédbe állítottunk kortárs művekkel. Egy kronologikus, iskola szerinti fel­építést kiegészítettünk kortárs megfelelőkkel. Egy élményközpontú kiállítást képzeltünk el. Amint elmentem, visszabontották. Annak látták szükségét, hogy tiszta legyen a kép, elkezdjék 1900-zal és eljussanak 1989-ig. Mi a sajátjainkat kurátori kiállításoknak tekintjük. Éppen két éve jelent meg a MúzeumCafé Hiány lapszáma, amelyben téged is felkértünk, fogalmazd meg, mit tekintesz hiánynak a saját területeden. Akkor a tér hiányáról írtál, mert a művek kiállítása mellett egyre több magyarázatot kell adni a látogatónak, ez pedig mind nagyobb felületet vesz el a művektől. Hogy látod most? ¶ Változatlanul szükséges a kortárs művészet mibenlétéről több anyagot mutatni. Ha kiteszek egy fotográfiát, ami egy rókaprémmel félig eltakart aktot ábrázol, akkor ez egy akadémikus fotó, vagy van más mondanivalója is? Tanácsos leír­ni, hogy egy olyan ukrán emberről van szó, aki szőrmekereskedésből élt, és ez egy felhívás a művész részéről az állatok védelmében, és ha az ideológiát mögé tesszük, máris más a kép üzenete. Ha nem világos a kontextus, a látogató ta­nácstalan, legfeljebb esztétikai élményként éli meg. Ami helyes is lehet persze, de sok esetben ennél sokkal több a réteg. Léteznek olyan kurátori irányzatok, hogy térjünk vissza az esztétikai élményre, maradjon a látvány a lényeg. Ám egy konceptuális műnek nem az esztétikai értéke a primer, ezért szöveg nélkül fe­lelőtlenség lenne hagyni.

Next