MúzeumCafé, 2021 (15. évfolyam, 81-86. szám)

2021/1–2. február–április / 81–82. szám • Zene - többszólamúság, emlékezet - múzeumőr - Gréczi Emőke: „Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne” – Fabényi Júlia

MC: MC: halaszthatatlan tárlatok, mint a 120 éves a magyar film, amit nyárra tervezünk, és a Vadászati Világkiállításhoz is kapcsolódunk, címe: Metafizikus áthatolás egy zebrán, ami egy A. R. Penck-mű címe a gyűjteményünkben. Elképesztő művek bukkannak fel, én nagyon élvezem vele a munkát. A velencei biennálék sorsa, dátumai hogyan alakulnak? Tavaly az építészeti elmaradt. ¶ Mi készülünk, folyamatosan. Még mindig az építészeti következik, mert az egész tolódott egy évvel, amivel én nem feltétlenül értek egyet, szerintem lett volna lehetőség tavaly, ha rövidebb időre is, de megnyitni. Az építészeti biennálék szű­kebb rétegnek szólnak. Igazából senki sem mer döntést hozni, az olaszok sem, így mi sem tudjuk, hogy alakul a program. 2022-re is megvan már a magyar kiállító. A Ludwig Múzeum vezetésére beadott pályázatodban azt írtad, hogy szeretnéd megalkotni a kortárs művészet muzeológiáját. Hogy látod? Sikerült? Ez kifejezetten az új média műfajaira vonatkozik. Meg kell tartanunk a hozzájuk érvényes eszközöket, ha nem sikerül, akkor biztosítani kell a hordozók cseréjét. A VHS-kazettákat lassan már senki sem tudja megnézni, de akkor mit mond­junk egy nyolc milliméteres filmről. A hordozó váltásának kellő időben meg kell történnie. Ami egyébként értékvesztéssel is jár. Vegyünk példának egy tizenhat milliméteres fekete-fehér filmet a Balázs Béla Stúdióból. Persze számít, hogy ki volt a kameraman, és hogyan tudták előhívni, de vannak szürkeárnyalatok, ám amikor DVD-n vagy a felhőben nézem meg, akkor már kontrasztszegény, na­gyon sűrű fekete és világos színeket látok, mert a többszörös áttétel során veszít a finomságaiból. Ha egy régi diát nézünk, sárgának látjuk, mert meleg fénnyel fényképeztek, ami nem baj, de most kiveszik belőle digitálisan, manipulálják az eredeti felvételt. És nekem igenis fontos, hogy a tárgytörténeteket rögzítsük, ezt a Westkunst–Ostkunst kiállításon megvalósítottuk. A műveknél egyfajta ca­talogue raisonné-t tettünk le, felmutatva ezzel az időközben jelentőssé vált kiál­lítóhelyeket, eseményeket, a neoavantgárd művészet helyszíneit. Ez is a kortárs művészet muzeológiája, erre már érdemes odafigyelni. A Ludwig Múzeum nem egy kiállítótér, fontos a kortárs művészet tudományos hátterével is foglalkozni. A Műcsarnokban kétszer öt évig dolgoztam, és esély sem volt az elmélyülésre, mert olyan gyorsan kellett kiállításokat rendezni. Itt van mód „piszmogásra”. ¶ Úgy gondolom, hogy igen. Ez főként a digitális művészetre vonatkozik. Meg kel­lett adni a műfaji definíciókat, és meg kellett állapítani a művek érvényességét.

Next