Mihalik József szerk.: Muzeumi és Könyvtári Értesítő 4. évfolyam (Budapest, 1910)
2-3. füzet - Kisebb közlemények
erei Re Reif . b . 1 . c . : 1 . 1 zeighetr . . 18189 c . on 1 . . 18 No . er I . ntief . arquo . 78 1818 at T Kisebb közlemények 57 egészen a gall viseletnek felel meg. Az arcztypusban kétségtelenül a Kr. e. IV. századtól nagy számban elterjedt Sarapis-szobrok szolgáltak mintaképül, melyek viszont a Zeuseszmény hatását éreztetik.1 A szakállas, bozontos hajú Sarapis arczán sötétlő komolyság Dis-Pater vonásaiba és beszivárgott. Ennek a művészi átvételnek vallási alapja is van. Sarapisnak is volt alvilági jelentősége, mint azt a szobrai mellett gyakran látható Kerberos igazolja.2 Szobrászi képe tehát kiválón alkalmas volt arra, hogy a gallok egyes elemeket belőle Dis-Paterükhöz átvegyenek. Dis-Pater kis bronzszobrai mutatják, hogy más istenek lényével is érintkezett a gallok hatalmas főistensége.3 Különösen Vulcanussal, Marssal és Herculessel azonosították gyakrabban. Ruhátlan ábrázolása aránylag a ritkábbak közé tartozik. Ilyenkor Hercules oroszlánbőre van rendesen a fejére vetve. Csak elvétve fordul elő Dis-Paternek a modiussal való ábrázolása, ami Sarapisnál kivétel nélkül hozzátartozik a művészi képhez. A domborművünk baloldali fülkéjében álló istennőben Dis-Pater-Pluto feleségére, Proserpinára ismerünk, aki a feliratokon néha Aeracura néven is szerepel. Az istennő alvilági, chtonikus természetére utal a fején lévő modius, a tekergőző kígyónak pedig tudvalevőleg már a görög domborműveken is chtonikus jelentősége volt. Dis-Patert domborműveken rendesen valamelyik istennővel együttesen szokták ábrázolni. Proserpina nem mindig szerepel társaságában. Egy mainzi domborművön Dianát látjuk mellette, egy Várhelyen előkerült kis reliefen pedig Isist, akit Sarapissal igen gyakran ábrázoltak együttesen. Ez a kapcsolat magyarázza meg, hogyan került Isis Dis-Pater mellé. Ezeken a felsorolt példányokon kívül Déván is találtak egy kis, ebbe a körbe tartozó reliefet, melyen Dis-Pater mellett szintén egy női istenség áll, kinek lényét azonban nem lehet megállapítani. A herkulesfürdői dombormű korának meghatározásánál biztos útbaigazítással szolgál Proserpina hajviselete, mely a római nők körében a XI. században Kr. u. volt divatban. Érdekes és jellemző, hogy a míg Dis-Pater arcza a görög eszményi istentypus hatása alatt áll, addig Proserpina arcza a 111. századbeli római nők képmására emlékeztet. Az egyik oldalon a művész tisztelettel követte a hagyományt, a másik oldalon pedig teret engedett a múló divatnak.» A lemezt ma a földmívelésügyi minisztérium Wertheimszekrényében őrzik elzárva, de főképen ez a lelet adta a minisztériumnak azt az eszmét, hogy — amiről különben folyóiratunk múlt évi 4-ik füzetében hírt is adtunk — Herkulesfürdőn múzeumot alapít, amelynek czélja volna a még itt szerte lappangó emlékek összegyűjtése, az elhurczoltaknak pedig visszaszerzése, avagy ha ez kivihetetlen volna, hű másolatokban való reprodukáltatása és a fürdőhelyen megfelelő kiállítása, hogy a világ minden tája felől ezer és ezerszámra ide zarándokló közönségnek az egykorú kultúra emez emlékeit élő példákban bemutassák. Bizonyos, hogy ez a czél nagyon szép és felette tiszteletreméltó, mert a ma itt látható csekély számú emlékeket is igazi kegyelettel veszi körül a közönség s nagy érdeklődést tanúsít irántuk. S mert ez évszázados emlékek a mindenható kultúra dicsőségét hirdetik arról a hazai földről, melyet a történelem világraszóló eseményekkel örök időkre megszentelt, a m. kir. földmívelésügyi minisztérium törekvése annál inkább becsülendő, mert a hazai föld egykori kultúrájának a szemléltetésére törekszik. Ez okból kell tehát támogatni e törekvést minden részről s minden irányban s örömmel jegyezzük föl hogy ez, főkép Jolossváry László miniszteri osztálytanácsos, m. kir. fürdőfelügyelő buzgó érdeklődése és utánjárása következtében, a nagyközönség részéről kezd is megnyilatkozni, mert Cena Miklós nyug altábornagy, mehádiai lakos, a tulajdonában lévő szép római sírkövet, egy föliratos emléktábláját s egy római szobrocskáját máris odaajándékozta a létesülés alatt álló múzeumnak, a megyében pedig élénk mozgalom indult meg az iránt, hogy a még szerte heverő s föl- V. ö. R p . 1 2 L. ülő szobrát a vatikáni Museo Pio Clementino-ban. Reinach: 1. c. p. 177,. 182. 36 3 . 7 . 1 . Bu 4. R nach 5 e nach ogue des bron r. Cata 1 . Gnlv. ar p . a sant of br dh c gu z. ar . h in de . e p. 181 p 8 a So 0. My h. Le . pie —1 3 ves ze 3 . 6 Pl. X 6. éd pl. Vion LAR Bavie I. Nai . 61 on : C 694—698 . Walc . es Vll. p. Spa 88 — . 92 . 3 .