Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám - Cs. Gy.: Guszelnyikova és Pankov ária-estje
kissé vaskosnak éreztük, hiányzott belőle a ,,manós" légiesség. Valószínű azonban, hogy ez a vaskosság is az elektromos hangátvitel rosszul szabályozott erejének tudható be, csakúgy, mint a Galántai táncok helyenként teljesen szokatlan, meglepő hangszínei is. Annál örvendetesebb, hogy a művészileg legigényesebb darabnak, a Mozart-szimfóniának felfogása és kivitelezése még „téli" mértékkel mérve is jól sikerült. Komor Vilmos a Mendelssohnversenyt a tőle megszokott biztonsággal kísérte. Műsora elején Rossini Teli-nyitányát, a szünet után Muszorgszkij—Ravel: Egy kiállítás képeit, vezényelte. Előbbit a megafon-túltengés befolyásolta károsan (a csellók halk, lassú bevezetője szinte üvöltő dervisek kórusává vált!), utóbbinál a zenekar helyenként fájdalmat okozó hibái okoztak kellemetlen meglepetéseket. (Így pl. „Ökrösszekér" Muszorgszkij elképzeléseit messze túlhaladó módon ragadt a sárba a tuba gikszerekkel teli szólója miatt.) Barna István GUSZELNYIKOVA ÉS PANKOVÁRIA-ESTJE A nyár üdítő élményeként őrizzük emlékezetünkben az egyik vasárnap esti koncertet. Az Állami Hangversenyzenekar ezen az estén eltért megszokott szimfonikus-oratórikus programjától, s az operaművészet területére ruccant, s ugyanakkor két nagyon tehetséges énekművészt ismertünk meg. Mindketten a moszkvai Nagy Színház fiatal szólistái, először szerepeltek Budapesten. Nyina Guszelnyikovát külföldön már ismerik. 1952. óta tagja társulatának, s fellépett már Angliában, Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában és Albániában. Georgij Pankov 1954-ben szerződött a Nagy Színházhoz, de már mögötte egy sor nagy szerep. Felfigyeltek tehetségére, amidőn az elmúlt esztendőben aranyéremmel jutalmazta az Összövetségi Énekverseny zsűrije. A koncert első felében Ny. Guszelnyikova mutatkozott be. Rossini „A sevillai borbély" című vígoperájából Rosina áriájával kezdett. Ritkán hallottuk kidolgozottabb tolmácsolásban. Az ékítményes stílus nehézségeit lehelletkönnyedén győzte le, s e technikai bravúr kristályosan tiszta intonációval párosult. A második számként énekelt „Traviata" Violettaáriája elsősorban drámai erejével ragadott meg. A koloratúrtechnika csillogását ezúttal kevéssé tiszta hangvétel homályosította. Annál nagyobb élményt jelentett Meyerbeer ritkábban hallott „Dinorah"-jának egy részlete. Ebben megint zavartalan tisztaságában ragyogott művészetének legértékesebb vonása, a pompás, virtuóz ékítményes technika, amely lírai és drámai vonatkozásban egyaránt biztonságosan érvényesült. G. Pankov szerepelt a műsor második felében. Mindegyik áriája után közelebb férkőzött hallgatói szívéhez ez a megnyerő külsejű művész. Egészen meglepő, hogy ilyen fiatalon mennyi nehéz és nagy szerepet tud már énekelni. Igaz, lenyűgöző erejű, melegzengésű bassz-baritonja van, amilyennel talán a Nagy Színházban sem sokan dicsekedhetnek. Szélesterjedelmű orgánuma mély és magas fekvésben egyaránt tisztán zeng, igen kultúrált, s a különböző karakterű szerepeket egyforma biztonsággal formálja meg. Erről győzött meg „Don Juan" Leporello-áriájának könnyed derűje, s a „Borisz Godunov" Variam-dalának sötét izzása. G. Pankov puszta hangjával is jellegzetes típusokat formál, nagyszerű mimikája azonban operaszínpaddá varázsolta a koncertdobogót. Előadása alatt — jelmez, s díszlet nélkül is — dalszínházban éreztük magunkat, s csak természetes, hogy közönsége aféle külön koncertet követelt tőle. Nagyhatású ráadásai: Don Basilio Rágalom-áriája, s az újráztatott Mephisto-rondo fergeteges sikert arattak, örülnénk, ha a Moszkvai Nagy Színház két nagyon tehetséges szólistája mihamarabb bemutatkozhatna operaházunk színpadán is. Az Állami Hangversenyzenekart, amely önálló számaiként Weber: Bűvös vadász nyitányát, Mozart: Figaro házassága nyitányát és Gounod: Faust balettzenéjét játszotta, a biztos kezű Rubányi Vilmos igyekezett összefogni. Cs. Gy. 39