Muzsika, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-11-01 / 11. szám - PERNYE ANDRÁS: Vécsey Jenő: Szimfonikus Concerto Krúdy emlékére

VÉCSEY JENŐ: SZIMFONIKUS CONCERTO Krúdy emlékére A modern zene kedvelői nagy örömmel hallgatták szeptember 2-án este a Kossuth­ Rádió hullámhosszán Vécsey Jenő: Krúdy-Concertóját. 1958-ban ünnepeltük Krúdy Gyula születé­sének 80. és halálának 25. évfordulóját. E kettős évforduló inspirálta Vécsey Jenőt, hogy szimfonikus művet áldozzon Krúdy em­lékének, hogy hitet tegyen a nagy magyar író életművének eleven ereje, máig sem szűnő, sőt mind erőteljesebb hatása mellett. És egyben kinyilatkoztatta, hogy mit jelent a modern művész számára Krúdy elbeszélő­művészete, amelynek illanó-rebbenő hangu­latai, finoman elmosódó zsánerképei szinte már zenei fogantatásúaknak nevezhetők. Vécsey művének formájául a szabad tétel­számú, kötetlen concertot választotta. A majd­nem háromnegyed órás időtartamú, nyolc­tételes mű két szélső tétele (Introdukció — Epilógus) hat zsánerképet keretez: Krúdy im­már klasszikussá lett regényfigurái (Dudo­rászi Rezeda Kázmér, Szindbád) a „Nyílt csend" s a „Boldogult urfikoromban" című kötetek világa, valamint a ködlovag alakja jelenik meg e tételekben. Valóban zsánerképek egymásutánja ez a Concerto? Kevesebb és több is annál. A programhoz szigorúan ragaszkodó leíró-elbe­szélő muzsika szűkreszabott határait folyton maga mögött hagyja a zeneszerző, hogy gaz­dagon áradó, szabad asszociációival mintegy interpretálja a hallgatónak a Krúdy-elbeszé­lések sajátos koloritját — és mindezt a mo­dern nagyzenekar úgyszólván kimeríthetetle­nül változatos palettája segítségével. A lírai epizódokban bővelkedő, különben kísérteties hatású Ködlovas-tétel, a Nyílt csend fojtott vonószenekari indítása, amely­ből lassan, fokozatosan bomlik ki a mocsár­világ ezernyi zörejétől meg-megszakított szé­les melódia, a Rezeda Kázmér szomorú, nosztalgikus históriáját festő hatodik tétel magasfekvésű gordonka-melódiája — meg­annyi hiteles és őszinte pillanat. De nemkü­lönben hitelesnek éreztük a helyenként kissé ironikus felülnézetből bemutatott Dudorászit és a mélyről fakadó, férfias­ lírájú Epilógust, amely mintha hosszan utánanézne a mindin­kább távolodó, kedves alakoknak. A művet szokatlanul nagy terjedelme elle­nére sem éreztük hosszadalmasnak — ettől megóvta a hallgatói Vécsey Jenő erős forma­érzéke, a motivikus anyag időnkénti reminisz­cencia-szerű visszatérése és a brilliáns hang­szerelés, amely Richard Strauss útján járva a későromantikus mesterek technikáját fej­leszti tovább. A Lehel György vezényelte Rádiózenekar újabb tanúbizonyságot tett arról, hogy szív­vel és lélekkel, teljes felkészültséggel adja át magát a modern művek előadásának. Végezetül még csak ennyit: Vécsey Jenő újból megerősítette azt a hitünket, hogy ha­gyomány és modernség, irodalom és muzsika szervesen illeszkedhet össze anélkül, hogy a műalkotás integritásán csorba esnek. Pernye André­s Farkas Sándor VI éves nagyka­nizsai fiú­k­ éve tanul hegedülni a h­elyi zeneiskolában. Az Or­szágos I­ttöző Kultúrversenyen Csillebércen első helyezést ért el. Slarmath István felv.)

Next