Muzsika, 1960 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám - BENKE VALÉRIA: A mi világunk és a zene

BE­N­KE VALÉRIA: A MI VILÁGUNK ÉS A ZENE*­ ­A magyar zenei élet eddigi fejlődését, jövő útját nem szemlélhetjük elszigetelten, elvá­lasztva attól a­ közegtől, amelyben egyedül le­hetséges léteznie: társadalmunk, népünk éle­tétől. Milyen is az a világ, amelyben élünk? Amelyben a művészek alkotásai születnek, vitáik zajlanak, gyötrelmeket és győzelmeket élünk meg? Mindenekelőtt: a mi világunk része egy na­gyobb egésznek — az emberiségnek. Gyötrelmek és győzelmek vannak ebben a nagy egészben is: nemzetek, országok, osztó­Büszkék vagyunk arra, hogy Hruscsov elv­társ, a m­i világunk küldötte, az emberiség leg­forróbb vágyát fejezte ki és állította megva­lósítható formában a nemzetközi érdeklődés előterébe a Szovjetuniónak az ENSZ-hez be­nyújtott békejavaslatával. A teremtő elme, a társadalmi mozgást — annak törvényeit figyelembe vevő , a hala­dás felé kormányzó akarat imponálóan, re­ményt keltően revelálódott az elmúlt hetekben milliónyi olyan ember előtt is, akik tájékozó­dási lehetőség híján nem tudtak róla, ille­tőleg félrevezetettségükben nem jót tudtak róla. A mi itthoni életünk is ezzel a két fő­vonással jellemezhető: Teremtő, alkotó munka folyik, a társadalom mozgását, fejlődését tudatosan irányító akarat­­yok forrnak lázban — a világ egyik felén a teremtő, alkotó tevékenység, a másik felén háborúk és forradalmak, bérharcok és politikai harcok lázában, vagy az ismeretlen, riasztó jö­vőtől való félelemben. Az emberi szellem nagy magasságokba ért fel napjainkban. Mi, egy szocialista állam polgárai, büszkék vagyunk arra, hogy a tudomány és a technika legújabb nagyszerű eredményei a mi világunk­ban jönnek létre és különösen büszkék arra, hogy az emberi szellemnek ezek a csodái — a mi akaratunkból — az emberi életnek békét, fejlődést és nem pusztulást ígérnek, működik, építjük a szocializmust. Ebben egyek népünk milliói. Az általános társadalmi fejlődésből nem ma­rad ki az irodalom és a művészetek, nem ma­radtak ki a zeneművészek sem. A zenei al­kotómunka, de a zenei élet sok más megnyil­vánulása is bizonyítja, hogy zeneművészeink többsége — leküzdve a nagyobb vagy kisebb eszmei és érzelmi zavarokat — hajlandó szo­cialista fejlődésünket támogatni. Háborítatlan-e tehát társadalmi életünk, és különösen művészeti életünk fejlődése? Nem. A szocializmus építésének vannak gáncsolói is, vannak — ha kevesen is —, akik félnek tőle — okkal. Sokkal többen vannak, akik ok nélkül ugyan, de mégis — legalább egyes vonatkozásokban — sajnos, a gáncsolóknak, a haladás kerékkötőinek tesznek szolgálatot eszméik terjesztésével, konzerválásával. Népünk a szocialista utat maga választotta. TEREMTŐ ELME ÉS KORMÁNYZÓ AKARAT * Felszólalás a Magyar Zeneművészek Szövet­ségének október 29-i újjáalakuló közgyűlésén.

Next