Muzsika, 1960 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám - BENKE VALÉRIA: A mi világunk és a zene
BENKE VALÉRIA: A MI VILÁGUNK ÉS A ZENE* A magyar zenei élet eddigi fejlődését, jövő útját nem szemlélhetjük elszigetelten, elválasztva attól a közegtől, amelyben egyedül lehetséges léteznie: társadalmunk, népünk életétől. Milyen is az a világ, amelyben élünk? Amelyben a művészek alkotásai születnek, vitáik zajlanak, gyötrelmeket és győzelmeket élünk meg? Mindenekelőtt: a mi világunk része egy nagyobb egésznek — az emberiségnek. Gyötrelmek és győzelmek vannak ebben a nagy egészben is: nemzetek, országok, osztóBüszkék vagyunk arra, hogy Hruscsov elvtárs, a mi világunk küldötte, az emberiség legforróbb vágyát fejezte ki és állította megvalósítható formában a nemzetközi érdeklődés előterébe a Szovjetuniónak az ENSZ-hez benyújtott békejavaslatával. A teremtő elme, a társadalmi mozgást — annak törvényeit figyelembe vevő , a haladás felé kormányzó akarat imponálóan, reményt keltően revelálódott az elmúlt hetekben milliónyi olyan ember előtt is, akik tájékozódási lehetőség híján nem tudtak róla, illetőleg félrevezetettségükben nem jót tudtak róla. A mi itthoni életünk is ezzel a két fővonással jellemezhető: Teremtő, alkotó munka folyik, a társadalom mozgását, fejlődését tudatosan irányító akaratyok forrnak lázban — a világ egyik felén a teremtő, alkotó tevékenység, a másik felén háborúk és forradalmak, bérharcok és politikai harcok lázában, vagy az ismeretlen, riasztó jövőtől való félelemben. Az emberi szellem nagy magasságokba ért fel napjainkban. Mi, egy szocialista állam polgárai, büszkék vagyunk arra, hogy a tudomány és a technika legújabb nagyszerű eredményei a mi világunkban jönnek létre és különösen büszkék arra, hogy az emberi szellemnek ezek a csodái — a mi akaratunkból — az emberi életnek békét, fejlődést és nem pusztulást ígérnek, működik, építjük a szocializmust. Ebben egyek népünk milliói. Az általános társadalmi fejlődésből nem marad ki az irodalom és a művészetek, nem maradtak ki a zeneművészek sem. A zenei alkotómunka, de a zenei élet sok más megnyilvánulása is bizonyítja, hogy zeneművészeink többsége — leküzdve a nagyobb vagy kisebb eszmei és érzelmi zavarokat — hajlandó szocialista fejlődésünket támogatni. Háborítatlan-e tehát társadalmi életünk, és különösen művészeti életünk fejlődése? Nem. A szocializmus építésének vannak gáncsolói is, vannak — ha kevesen is —, akik félnek tőle — okkal. Sokkal többen vannak, akik ok nélkül ugyan, de mégis — legalább egyes vonatkozásokban — sajnos, a gáncsolóknak, a haladás kerékkötőinek tesznek szolgálatot eszméik terjesztésével, konzerválásával. Népünk a szocialista utat maga választotta. TEREMTŐ ELME ÉS KORMÁNYZÓ AKARAT * Felszólalás a Magyar Zeneművészek Szövetségének október 29-i újjáalakuló közgyűlésén.