Muzsika, 1960 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám - BENKE VALÉRIA: A mi világunk és a zene

tudatosan vetette el a régit — a kapitalista rendet, a horthysta­ világ életformáját. A ma­radi gondolkodás, a ragaszkodás a régihez azonban — hol egy, hol más vonatkozásban — él még sokakban, sőt ugyanannak az ember­nek tudatában is, a társadalmi fejlődés fő tendenciáit tekintve haladó emberek fejé­ben is. A TÁRSADALOM MŰVÉSZI IGÉNYE NÖVEKSZIK Értelmiségiekről szokás úgy beszélni, mint akik nehezebben igenlik a szocialista életet. Nyilván nem is ok nélkül — amennyiben pol­gári gondolkodású és mentalitású értelmisé­giekről van szó. A szocializmus olyan követelményeit és tel­jesítményeit — mint a földosztás, bankok, gyárak köztulajdonba vétele —, amelyekkel együtt jár a fokozódó igény az értelmiségi munkára, amelyek szép, nagy feladatokat és egzisztenciális biztonságot adnak nekik — he­lyeslik. Sokan — az értelmiség számottevő része — a szocializmus építésében vállalt feladatok tel­jesítése során igazi és minden vonatkozásban lel­kes híve és harcosa lett máris a rendszernek. De még sokaknak vannak különböző kétsé­geik, fenntartásaik. Ma már közülük senki sem venne komolyan olyan állítást, amely szerint a szocialista pers­pektíva azt jelenti: csajka, vályú, nyomor. Már hiszik, hogy lesz jó életszínvonal. De: lesz-e jó élet? A bürokrácia, a merevség, a szervező te­vékenység túlburjánzása, az irányítás túlhaj­tása és vegzálássá fajulása, az egész életforma „elgépiesedése" mint az anyagi javak növeke­désének feltételét jelentő technikai kultúra kö­vetkezménye — ilyen rémképek bizonyára élnek még egyesekben. Az anyagi javak bő­ségét meghozhatja a technika és a szervezett­ség, de — hová lesz a világ? a költészet? a madonnaképek? a zene? a társasági élet régi formái? és az a sok „régi szép", amelyre nosz­talgiával gondolnak? Nos, ez az aggódó értelmiségi megnyugodhat: bennünk, kommunistákban találja a legbizto­sabb támaszt ahhoz, hogy szervező és irányító tevékenységünk helyes alapvonásait megerő­sítve, az itt-ott fellépő hibái ellen küzdjünk, azért, hogy ez a tevékenység elérje igazi cél­ját: azt, hogy az élet jó legyen az embereknek. És a ,,szép"-et se féltse tőlünk. Mert lehet, hogy eltűnik sok régi, de ami a „szép"-et illeti, az nem tűnik vele, sőt inkább terjed, növekszik. Vajon nem a ,,szép" terjedését hozza-e az a rendszer, amelyben az emberek millióinak van oka és módja gyönyörködni? Igaz, attól, hogy van anyagi erejük és idejük, még nem szükségszerűen fordulnak az embe­rek az igaz értékek és szépségek felé. De a mi társadalmunk nem szokta a jóra­való igény kialakulását spontán fejlődésre bízni. Befolyásoljuk, harcolunk érte, a szer­vezettség és irányítás előnyeit is latba vet­jük. Az ifjúsági- és munkáshangversenyek sok tízezres hallgatóságát, a zeneiskolák harminc­ezer tanulóját, ezek közül Angyalföldön ezer, Újpesten hétszáz, a­­sötét Szabolcs megyé­ben ezer gyermeket indítunk el a nemes zene meghódításának útján. Egy talán nem egészen ideillő, de engem nagyon mélyen érintő személyes élményt sze­retnék elmondani. Tegnap a Tolna megyei pártértekezleten vettem részt. A felszólalók so­rában egyszer csak mikrofon elé lépett és a többiek hangjától darabosságával elütő hangon megszólalt egy munkásasszony. Izgatottan be­szélt. Hangjában követelés érződött már akkor is, amikor szavai ilyet még nem fejeztek ki. Vaszkó Lajosné, a szekszárdi téglagyár munkásnője volt, aki arról kezdett beszélni, hogy nekik nagy problémájuk van. Kimon­dotta: a téglagyár munkásai közismerten a leg­elmaradottabb és még munkástársaiktól is meg­vetett emberek voltak. Állati munkájuk, a lét­bizonytalanság, a kevés és gyakran teljesen megszűnő kereset olyan helyzetbe hozta őket, hogy két jellemző vonást lehetett róluk em­legetni. Az egyik az iszákosság, a másik az írástudatlanság és a velejáró teljes tudatlan­ság. Ez a két nagy baj tűnőben van, majdnem teljesen eltűnt. De több kultúrát és több tu­dást kérnek. A gépesítés könnyebbé tette mun­káinkat és életüket, bérük is megadja a lehe­tőséget, hogy a tudás felé, a kultúra felé for­dítsák arcukat. Elmondotta, hogy külön kis iskolát állítottak fel saját erejükből. Az előző

Next