Muzsika, 1960 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám - BENKE VALÉRIA: A mi világunk és a zene

művészek Szövetségének első és legfontosabb feladata. Nem kívánom elhallgatni, hogy a mi vé­leményünk szerint a magyar zenei élet és a művészi alkotás magasabb szintre emeléséhez szükséges eszmei-esztétikai tisztázódás csak marxista alapon történhet. Ez az álláspont nem azt jelenti, hogy más dolgokra érvényes törvényszerűségeket akarunk bevinni, rákény­szeríteni a zeneművészetre; ellenkezőleg: a marxista elemzés és gondolkodásmód révén abban kívánjuk Önöket segíteni — erőnk szerint —, hogy a művészetek és speciálisan a zeneművészet saját belső törvényszerűségeit feltárják és ezzel művészi pályájukon kisebb vargabetű és kevesebb buktató árán jussanak előre. A zenei alkotómunka, az esztétika, a zene­tudományi kutatómunka vonatkozásában lehet egyes részleteredményeket elérni, lehet, idő­legesen sikeres alkotópályát járni a marxista gondolkodásmód teljessége nélkül. Könnyű bizonyítani, hogy nálunk az alapkoncepcióját tekintve nem marxista művész és tudós esz­mevilágában is helyet kaptak már legalább a marxizmus egyes elemei. Egyre világosabb azonban, hogy korunk, és különösen a jövő reményteli alkotóművésze csak az lesz, aki feleletet tud találni azokra az ismeretelméleti, társadalmi és zenei kérdésekre, amelyekre kielégítő, a problémákat valóban megoldó választ nem talált eddig és nem is találhat a jövő társadalmának világnézetét és életszemléletét, nem ismerő, vagy elutasító művész. Szándékosan beszélek életszemléletről is. A marxista világnézet ismeretelméleti, elvi prob­lémákban adhat eligazítást, de a szocialista rendet igenlő, életformánkkal rokonszenvező szocialista életszemlélet nélkül, amely az ér­zelmi töltést adja, szocialista jellegű művészeti alkotómunka elképzelhetetlen. Milyen akadályai lehetnek annak, hogy a zeneköltő ilyen meleg érzelmi kapcsolatba ke­rüljön társadalmunk életével? Vissza kell térnem azokra az aggályokra, fenntartásokra, amelyek tudomásom szerint egyes értelmiségieket visszatartanak a szo­cializmussal való érzelmi azonosulástól. Művé­szek körében sem ismeretlenek az ilyesfajta aggodalmak, de társul hozzájuk még egy kér­dés: hová lesz a tervszerűen irányított társa­dalomban a művészet szabadsága? az egyéni alkotás szabadsága? Nem kívánom részletesen kifejteni, csak utalásképpen említem a marxista elemzés meg­felelő tételeit az osztálytársadalmak művészé­nek „szabadságáéról. A mecénás a rabszolgatartó, a feudális kor­ban az egyház, a fejedelmi udvar — a kapi­talizmusban a piac és az ott uralkodó bur­zsoázia voltak azok, akiktől függött a mű­vész. Csakhogy míg az előző korszakokban az úr—szolga, alkalmazott—főnök viszony nyil­vánvaló volt ennek konzekvenciáit a művé­szek felfogták, sőt legtöbben természetesnek tartották, a kapitalizmus, a polgári fejlődés idején a függőségi viszony leplezettsége miatt az egyén „szabadságának" fikciója alakult ki, és napjainkban is él sokakban. A MŰVÉSZI SZABADSÁG A SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN Azt, mondhatjuk-e, hogy a mi társadalmunk­ban végre szabad lett a művész a szónak ab­ban az értelmében, hogy önmagán kívül sen­kivel sincs kapcsolatban, senki igényeire nem kell tekintettel lennie? Már a kérdés ilyen fel­tevése is képtelenség, hiszen minden ember ezer szállal kötődik a többi emberhez és nél­külük, a társadalom nélkül nem létezhet. Még inkább áll ez a művészre, aki — ha igazi művész — embert és emberit ábrázol embe­reknek, D­e a szocialista társadalomban — a szük­ségszerűség birodalmából a szabadság biro­dalmába vezető úton — olyan viszonyba ke­rülhet a művész a közösséggel, amely mégis megadja egyéni szabadságát, azzal, hogy ön­ként és szabadon vállalhatja mindnyájunk szülő és tápláló anyjának, népünknek szol­gálatát. Ezeknek a gondolatoknak konzekvenciája­ként sem mondom azt, hogy a szocialista államban senki nem szól bele a művészetek alakulásának folyamatába. Pártunk és álla­munk, mint a nép, a munkásosztály érdekei­nek és igényeinek kifejezője, a fejlődés kívá­natos irányának felvázolásával befolyásolni kí­vánja a művészetek útját is. De a gazdagon adott alkotási és közlési lehetőségek — mint

Next