Muzsika, 1963 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám - MARÓTI GYULA: Kodály-hangverseny a rádióban - FÁBIÁN IMRE: Kodály-hanglemezek

KODÁLY-HANGVERSENY A RÁDIÓBAN Különös érdeklődésre számot tartó Kodály­hangversenyt közvetített november 18-án a Petőfi Rádió. A Magyar Rádió és Televízió Énekkara szokatlan feladatra vállalkozott, amikor matiné­jellegű hangverseny keretében Kodály Zoltánnak csaknem valamennyi ún. „nagylélegzetű" a cappel­la kórusművét műsorára tűzte. A Mátrai képek, a Molnár Anna, a Liszt Ferenchez, a Székely keserves, a Balassa Bálint elfelejtett éneke, vagy a Jézus és a kufárok kivétel nélkül alkalmas arra, hogy közülük bármelyik egy-egy jó műkedvelő énekkari hangversenynek a fénypontját jelentse, és most ezeket a műveket mind együtt, egy cso­korban hallhattuk. Ezt a műsorösszeállítást akkor is merésznek kell tekinteni, ha megvalósítására Kodály énekkari műveinek egyik legavatottabb tolmácsolója, Vásárhelyi Zoltán vállalkozik. Érthető, hogy a Rádió V1-os stúdióját — ahon­nan a hangversenyt egyenes adásban közvetítet­ték — az érdeklődők a szokatlan időpont és rossz időjárás ellenére zsúfolásig megtöltötték. A vára­kozást csak fokozta, hogy a 80 éves mester is megjelent a tiszteletére rendezett hangversenyen. A merész vállalkozás mind a jelenlevőknek, mind a műsort a rádió hullámhosszán át élvezők­nek számos kellemes meglepetést okozott. A Rádió énekkara ezen a hangversenyen produkciójával a legszebb napjaira emlékeztetett. A nagy feladat láthatóan szárnyakat adott az együttesnek, nem­csak hogy futotta az erejükből a nehéz műsorra, hanem a hangv­erseny utolsó számaként elhangzó Mátrai képek szinte a hangverseny egyik legna­gyobb élményt nyújtó produkciójának bizonyult. A ritkán hallott Balassa Bálint elfelejtett éneke is kiválóan sikerült, de a Jézus és a kufárok éppen­séggel megrázó volt. Mély drámai feszültség, kristálytiszta harmóniák és életteli előadásmód jel­lemezte Kodály e nagyszerű művének megszólal­tatását az első hangtól az utolsóig. V­ásárhelyi Zoltán ez alkalommal ismét bebizo­nyította, hogy kivételes képességű tolmácsolója Kodály művészetének. Nemcsak a Főiskola kupola­termében, az új karvezető nemzedék nevelésében, hanem a pódiumon, a hangversenyteremben is megragadó művészi teljesítményekre képes. A remek énekkari hangversenyt két tehetséges fiatal művészünk, Szabó Csilla (zongora) és Mező László (gordonka) közreműködése tette még telje­sebbé. Különösen Szabó Csilla tűnt ki Kodály Hét zongoradarabjának élvezetes tolmácsolásával. A hangverseny legfőbb tanulságaként talán azt lehetne szóvátenni, hogy a Rádió énekkarának nemcsak a VI-os stúdióban, nemcsak a Rádió hullámhosszán keresztül, hanem a nyilvános hang­versenytermekben is több alkalmat kellene bizto­sítani a közönséggel való találkozásra. Nemcsak azért, mert az énekkar megérdemli az ilyen nyil­vánosságot, hanem azért is, mert a hallgatókkal való személyes találkozás minden előadóművész és együttes fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. Abban, hogy a Rádióénekkar tagjai ennek a nehéz műsornak a vége felé sem hatottak fáradtnak, ellenkezőleg, szinte minden műsorszám után újjá­éledve egyre nagyobb ambícióval énekeltek, abban a közönség lelkesítő tapsainak is része volt. Maróti Gyula A Kodály-ünnepségekről legközelebb számolunk be. Ko­dály-hanglemezek A Magyar Hanglemezgyár három felvételé­nek, a Psalmus Hungaricus, a Budavári Te Deum és a Missa Brevis lemezének Kodály Zoltán személyes közreműködése ad kivételes jelentőséget. Mind a három felvételen ő ve­zényli az előadóegyüttest. — Kodály nem tar­tozik a karmester-zeneszerzők közé, ha időn­ként megjelenik is a karmesteri pulpitusnál, csak saját műveinek előadására vállalkozik. Nyilvánvalóan az alkotónak az a szándéka vezeti ilyenkor, hogy a szerző mint művének előadója olyan vonásokra hívhatja fel a fi­gyelmet alkotásaiban, amik egyébként — még a leghivatottabb interpretátor közvetítésében is — rejtve maradnának. Emiatt kell ezt a há­rom Kodály-interpretációt is a Hanglemezgyár történeti és művészi szempontból ritka becsű felvételei közé sorolnunk. A­z I LPX 1011 jelzésű lemezen Kodály a Psalm­ust és a Te Deumot vezényli.­­ A Magyar Zsoltár a zeneszerző „magnum opus"-a maradt, életművéne­k legnagyobb al­kotása. A Budavár felszabadulásának évfor­dulójára komponált Te Deum több mint egy évtizeddel később ennek a nagykoncepciójú, ősi gyökerekből táplálkozó, s évszázados ha­gyományokat a modern gondolat- és érzés­világgal egybeötvöző kantáta-stílusnak nagy­szerű megnyilatkozása az egyházi zene keretei között. A Psalmus szólóját Hösler Endre énekli, a mű előadói tradícióinak birtokában. Előadá­sának ez ad valójában művészi értéket, s 3

Next