Muzsika, 1965 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám - SOMOGYI VILMOS: A zene helyzete a harmadik birodalomban 2.
A ZENE HELYZETE A HARMADIK BIRODALOMBAN (Folytatás) A Harmadik Birodalom vezetői irányítani akarták — a Zenei Kamara útján — a szórakoztató zenét, jazz-zenét, tánczenét is. Peter Raabe, a neves Liszt-kutató professzor (akit Richard Strauss leváltása után a Zenei Kamara elnökévé neveztek ki) — a tánczenével kapcsolatos gondokat is a nyakába vette és nevével jegyezte az ide vonatkozó intézkedéseket. Raabe ezenközben sok esetben groteszk, és tudóshoz, méltatlan helyzetbe került. A Film-Kurier című lapban (1942. november 16-i szám) megjelentek a Reichskulturkammer és a Reichsmusikkammer irányelvei a könnyűzenével kapcsolatban: „1. A szórakoztató muzsikus felelősségteljes válogatással és előadással a tánc- és szórakoztató muzsika terén értékes munkát végez és teljesíti a nép jogos igényét a szórakozásra és felüdülésre vonatkozóan. A muzsikálásnak semmiféle más módja, amely külső effektusokat, művészietlen mókákat és bohóckodásokat helyez előtérbe, nem felel meg szórakoztatási művészetünk méltóságának, és ezért mellőzendő. Ez áll mind a német, mind pedig a külföldi zenekarokra, az utóbbiakra olyan értelemben, hogy kötelesek Nagy-Németország területén ezeket az irányvonalakat követni s a gyakorlatban megvalósítani. 2. .4 szórakoztató darab értékét illetőleg mindenkor a melódiai tartalom az irányadó. Ami a zenei kivitelezés stílusát illeti, nincsen okunk arra, hogy hangzási, ritmikai stb. tekintetben az egészséges haladást fékezzük. Nem a tévesen még mindig néger hangszernek tartott szaxofon és a fojtott féivóshangszerek felhasználása az egyedül döntő, hanem értelmes felhasználásuk, amit az előadott darab általános karaktere határoz meg. 3. Eltévelyedésnek tekintendő minden elpuhult, férfiatlan muzsikálás, és különösen az olyan refrénénekesek tevékenysége, akik fisztulahangokat, suttogó hangokat produkálnak és a külső hatást a művészi tartalom fölé helyezik. A refrénéneklésre ugyanaz a teljesítményi elv irányadó, amelyet egyébként a hangszeres előadásra alkalmazunk.'' Walter Abendroth ismert német zenei író, Hans Pfitzner életrajzírója „Előadás és méltóság" címmel a Deutsches Volkstum című lapban közli, hogy Peter Raabe professzor személyesen ellenőrzi a lokálokat. Ez 1939-ben történt, a Birodalmi Zenei Kamara kongresszusa alkalmából Gleiwitzben, ahol Baabe előadást tartott a „zene szerepéről a Harmadik Birodalomban". Abendroth így ír: „A Zenei Kamara elnöke nem sajnálta a fáradságot és működésük színhelyén kereste fel a szórakoztató muzsikusokat. Felkereste a szórakozóhelyeket és bárokat, ahol a táncolók halálosan komoly ábrázattal szorosan egymáshoz simultak, az állítólagos szórakoztató zene hangjai mellett! Raabe látta, amint egy férfi, kezében egy, az elnök számára ismeretlen hangszerrel, groteszk módon egy elképzelt térségben ugrándozik, kificamítva tagjait — és ezt mondhatta magában: — S ezeknek az elnöke vagyok én! Bizonyos, és ebben teljesen egyetértünk az elnökkel, hogy ez az egzotikus szórakozási forma nem német és ennek Németországban nem lehet helye!" Christian Frederic Hippmann zenei író a berlini vendéglősök lapjában, a Berlin—Brandenburgische Gastwirt Zeitungban (1937-ben) arról elmélkedik, hogy nemcsak az étlappal kell törődni, hanem a tánczene tekintetében is önellátásra kell berendezkedni. „Ha belépünk a tánclokálba, az az érzésünk, hogy Amerikában vagyunk 1930-ban. Egyik külföldi szám a másik után hangzik el, egyszerűen nem hagyják abba. A német muzsikusok a fejüket fogják, kisebbrendűségi érzésük van és kérdik: miért nem játszanak tőlünk semmit? Ha erről megkérdezzük a karmestert, így szól: ,Az igazgató így kívánja.' Ha az igazgatót kérdezzük, így védekezik: ,A pmblikum akarja.' Ha megkérdezünk valakit a publikum köréből, értetlenül néz ránk: — Micsoda, hogy én külföldi számot rendeltem? Én csak foxtrottot kértem, de hogy Dániából vagy Kínából számozik , azt én már nem tudom megítélni." Dr. Fritz Stege náci kritikus azzal vált híressé, hogy ő vezette a kampányt Hans Heinz