Muzsika, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám - PESOVÁR ERNŐ: Nemzeti jellegű balett-törekvéseinkről
balett pedig ehhez az Operához volt láncolva, s így a nemzeti balett is csak az adott keretek között valósulhatott meg. Ezeknek a körülményeknek az egyenes következménye, hogy már a maga idejében is hamis, anakronisztikus szemlélet és felfogás jegyében születtek meg a nemzeti balett újabb kísérletei. Tematikájuk, ábrázolásmódjuk nem lépett túl a népszínmű idillikus világán, zenéjük is az ezzel szervesen összefonódó dallamvilágból, a népies műdal világából merített, és e tematikával, zenével alkotott „harmonikus" stílusegységet a koreográfia is. Ezek a körülmények és ez a kezdet sajnos olyan mértékben meghatározta a nemzeti balett kibontakozását, hogy az 1945 utáni időszak sem hozta meg a döntő változást. Nem hozta meg azért, mivel a felfogás- és szemléletmód nem változott meg olyan mértékben, hogy ennek az indításnak korlátait és gátjait lerázhatta volna magáról. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy ennek a kezdeti időszaknak egyik legjellemzőbb alkotása, a Csárdajelenet felújítva. Reszkenővé bővülve 1951-ben ismét visszahódítja helyét a repertoárban. Soká váratott magára a táncstílus felfrissítése és bizonyos mértékű megújhodása is, és ennek egyik oka éppen a színpadi néptáncművészettel szembeni averzióban is kereshető. Ei téren az első és valóban biztató jelek csak a Bihari nótájában villantak fel további eredményeket hozó folytatás nélkül. Mindaz tehát, ami e téren történt, kevés ahhoz, hogy az újjászületett, korunk igényeit kielégítő nemzeti balettet és nemzeti balettstílust üdvözölhessük. Különösen kevésnek tűnik akkor, ha összevetjük a balettművészet egyéb területein elért eredményekkel és azok színvonalával, a klasszikus stílus megerősödésével, az egyre erőteljesebb modern törekvésekkel. A sajnálatos, sőt fájdalmas mindebben az, hogy a jelek szerint ismét lezárult egy időszak, s a probléma egyre inkább elveszti aktualitását. Ismét lezárult tehát a magyar táncművészet történetének egy periódusa, melyben csak igény, törekvés és ígéret maradt a nemzeti balett kialakulása? S a kérdéshez a következő kérdés párosul: hiányzott talán az a művészi igényesség, mely elegendő indítékot adhatott volna az elmélyült, formateremtő erőfeszítésre, — a táncstílus megújítására és kifejező erejének gazdagítására? Pesovár Ernő .1965—66-os évadra Washingtonba szerződött Nagy Iván partnerével, Clodine Kamounnal