Muzsika, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám - SIMÓ JENŐ: Búcsú Tardos Bélától
SIMÓ JENŐ BÚCSÚ TARDOS BÉLÁTÓL* Megrendülten állunk Tardos Béla koporsójánál és mély fájdalommal búcsúzunk tőle, elvtársunktól és barátunktól, a közéleti embertől és a melegszívű családapától, a forradalmi szellemű zeneszerzőtől, a hangok mesterétől. Sokan vesszük körül Tardos Béla ravatalát, mert sokan vagyunk barátai és tisztelői, mert tevékeny, alkotó élete sokunk életét gazdagította felejthetetlenül és pótolhatatlanul. Zenéje az egész országnak szólt és fog szólni továbbra is. Sokan vagyunk, akiket alkotásra bátorított, akiket eligazító, bölcs tanáccsal, baráti kedvességgel és optimizmussal segített életünk nehéz gondjaiban. Nagy számban vagyunk itt, mert sokunknak fáj korai távozása. Halála váratlan és megdöbbentő, mert tevékeny élete dúsan termő szakaszában, az alkotói vágyak és tervek beérése idején következett be. Még megérte új zenekari dalainak bemutatóját, közvetlen halála előtt fejezte be legújabb kórusművét és segített a Debreceni Csokonai Színháznak operája készülő színrevitelében. Még néhány hete, mint kiadói igazgató, a zeneműkiadás távlati tervein dolgozott. Élete tartalmát a magyar munkásmozgalom céljai határozták meg, élete világa pedig a zene volt. Ebben fejezte ki maradandóan gondolatait és érzelmeit, ebben a körben dolgozott, mint a szocialista kultúra szervezője, a magyar zenei élet soha nem nyugvó, tehetséges funkcionáriusa. Mikor szomorú lélekkel először gondolunk életművének felmérésére, semmi esetre sem elhamarkodottan állapítjuk meg, mert eddig is tudtuk és tapasztaltuk. Tardos Béla munkásságának említése nélkül nem lehet igaz módon beszélni azokról az eredményekről, amelyeket a szocialista magyar zenekultúra fejlődésében elértünk, valamint része van azokban a sikerekben is, amelyeknek ma világhírünket köszönhetjük. Élete nem volt könnyű, mert eszmélése első perceitől a szocialista forradalmárok útján járt: kezdetben üldözöttként küzdött az üldözöttekért, majd felszabadult hittel és lendülettel dolgozott mai életünk javára. Nemcsak hűséges volt családi indíttatásához, hanem ki is bontakoztatta, magas szintre emelte mindazt, amit nemes örökségként kapott és vállalt. Az egykori nyomdász fiából kiadói és nyomdai igazgató lett, a Tanácsköztársaság hívének, a * Dr. Simó Jenőnek, a Kiadói Főigazgatóság vezetőjének gyászbeszéde Tardos Béla temetésén hangzott el. MUZSIKA X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1967. JANUÁR