Muzsika, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1970-11-01 / 11. szám - KERÉNYI MÁRIA: Korszerű patriotizmus
mindhárom ízben Ferencsik János dirigált. Jó hangulatú, sikeres szereplés emlékével tértünk haza a napfény és tenger országából. A görög piac, a bazársor színes nyüzsgése, a fehér márvány ragyogása megelevenedett az apró történetekben, melyek csak úgy röpködtek a levegőben, még akkor, tehát hetekkel az utazás befejezte után is. Közben gondokról is esett szó, — egyszerre elkomolyodtak az arcok, amikor a zenekar új otthonának megnyitása felől érdeklődtem. Régi panasz, hogy ennek a kiváló, lassanként egész Európát bejáró együttesnek korszerűtlen, gyatra próbateremben kell felkészülnie a magyar zenekultúrát reprezentáló hazai és külföldi koncertjeire. Égető szükségük van rangjukhoz és felelősségükhöz méltó munkakörülményekre, — remélhetőleg várva várt Vigadó-beli termük igényeiknek megfelelő méretekkel készül. Arról azonban sajnos, le kell mondaniuk, hogy az épületben — vagy másutt — európai nívójú, modern, sok férőhelyes nagyzenekari hangversenytermet is kapjanak, holott a Zeneakadémiát réges-rég kinőtt budapesti zeneélet ezt a létesítményt már alig-alig nélkülözheti. (Koncertkultúránk „demokratizálódásának" ez különben igen fontos tárgyi feltétele volna ...!) Eisenstadtban a híres kismartoni Esterházy-kastély előtt álltunk meg. Magyar zászlók fogadtak bennünket, s pár perc múlva beléptünk a zenetörténetből jól ismert pompás rokokó terembe, ahol minden olyan, mint Haydn idejében volt. (Csak akkoriban biztosan gobelinszékecskék és kanapék álltak a magyar királyok képével díszített falak mentén, most pedig 700 modern ülőbútor várja a vendégeket.) A próbáig még volt idő, s így, aki csak tehette, sétára indult, megkereste a zeneszerző múzeumát és síremlékét, vagy egyszerűen csak kószált a műemlékházacskák között. (Pihenni úgysem tudott senki a koncert előtt, mert arról sajnos a rendezőség elfeledkezett, hogy a népes együttes és a szólisták számára valami olyan helyiséget nyisson a tágas palotában, ahol például átöltözni is lehetett volna...) Az Esterházy-palota Haydn-termében Mosonyi művészete meleg fogadtatásra talált, a hangversenyről az osztrák rádió Csajbók Terézia (Fejes László felv.) helyszíni felvételt is készített. Sulyok Tamás erőteljesen, világosan dirigált, plasztikusan építette fel a műveket és mindvégig stílusos maradt. A zenekar legjobb oldaláról mutatkozott be ezen az estén, s a két szólista: Nemes Katalin — a Zongoraverseny karakterisztikus, kitűnő előadásával — és Csajbók Terézia — az Erlkőnig nagyzenekari átiratának érett, telt hangú interpretálásával — jogosan Sulyok Tamás