Muzsika, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1970-02-01 / 2. szám - KAPOSI EDIT: Tízéves a Magyarországi Nemzetiségek Központi Együttese

nusz a naphoz, Bartók em­lékére, A márciusi ifjak). A „Szilágyi Erzsébet" gim­názium leánykara M. Ka­tanics Mária rutinos keze alatt hajlékonyságból, fi­nom pasztellszínekből, majd temperamentumból vizsgázott jól, felvonultat­va végzett növendékeit, a HVDSZ nőikar tagjait is. (Nemzeti fény, Liszt Fe­renc, Magos a rutafa). Már tömegében is impozáns, megszólalásában grandió­zus, művészi formálásában igen hatásos volt a „Veres Pálné" gimnázum vegyes­kara, Ugrin Gábor vezény­lete alatt. (A földhöz, Szé­les a Duna). Az egyesített gimnáziu­mi kórusok végül Kistété­nyi Melinda zongorakísére­tével az ifjúság utánozha­tatlan lendületével szólal­tatták meg G. Horváth Jó­zsef irányításával a „Spár­tai gyermek"-et. A műsor koronája a jubiláns szerző vezénylése volt. Az ebben a formában bemutatónak számító tömegkánont, dr. Vargha Károly új szövegé­re „A munka dicsérete" c. művet Bárdos személyesen dirigálta, az ifjú énekesek és a közönség fokozódó lel­kesedése közepette. A két­szer is megszólaltatott da­rab közben megfigyelhet­tük Bárdos töretlenül su­gárzó egyéniségét, amely a nálánál öt évtizeddel fia­talabb mai tizenéveseket is magával ragadta. A Pécs M. J. Város Taná­csa VB Művelődésügyi Osztálya és a Pécsi Neve­lők Háza november 15-én tartotta ünnepi hangver­senyét Bárdos 70. születés­napja tiszteletére. Ünnepi köszöntőt Antal György, a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának vezetője mondott. A Mátyás király utcai ének-zenei tagozatú általános iskola gyermek­kara (Szesztay Zsolt), az ÁFÉSZ Janus Pannonius leánykara (Ivasivka Má­tyás), a Pécsi Építők Mad­rigálkórusa (Jandó Jenő), a 12. AKÖV Bartók Béla Férfikara (Hegyi István), a Komló Belvárosi ének-ze­nei tagozatú általános isko­la énekkara (Tóth Ferenc), a Tanárképző Főiskola Ve­gyeskara, a Mecsek Kórus és a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa (Tillai Au­rél) a Pécs városától meg­szokott magas művészi színvonalon, kitűnő szerve­zéssel oldotta meg a Liszt­teremben a hatalmas tö­megmozgatás feladatait. Az előadott 19 Bárdos-mű­so­rából ki kell emelnünk a Kosztolányi Dezső versét megzenésítő Óda c. művet (bemutató), valamint „A munka dicsérete" c. ká­nont, amelynek szövegíró­ja, dr. Vargha Károly fő­iskolai tanár Pécsett mű­ködik. Az emelkedett, iga­zán ünnepi hangulatban lefolyt műsort itt is a szer­ző személyes jelenléte avat­ta még bensőségesebbé. Bárdos a befejező kánont dirigálta. * Más vidéki városok is (Miskolc, Szeged stb. stb.) tartottak és tartanak az év folyamán jubileumi Bár­dos-hangversenyt. A Tatabányai Zenebará­tok Köre a 10 éves fennál­lását ünneplő Bányász Ve­gyeskar (Ugrin Gábor) és az Ének-zenei általános is­kola énekkara (N. Lőrinczi Margit) részvételével kö­szöntötte a Népszínházban megjelent zeneszerzőt. Az MRT Vegyeskara nyilvános stúdió-hangver­senyt adott Bárdos művei­ből. Vezényelt a szerző és M. Katanics Mária. Az esz­ményi körülmények között elhangzott műsorban Bits­kei Tibor mondta el a megzenésített költemények szövegét. A rádiókórus pél­damutató fegyelmezettség­gel, érezhető lelkesedéssel, odaadással követte a szerző irányítását. Igazi „vokális'' hangversenynek lehettünk fültanúi, amelyen a szavak szépségét megsokszorozta a költői ihletésű, zamatos magyar prozódiájú zene. Felcsendült a ritkán hall­ható, kettős kórusra és üstdobokra írt „A nyúl éneke" c. kórusmű is (Jan­kovich Ferenc). 1970. február 28-án du. a Zeneakadémián a komlói gyermekkar (Tóth Ferenc) és a budapesti VII. kerületi Hernád utcai ének-zenei általános iskola (Takács László) közös hangversenyt rendez Bartók, Kodály és Bárdos műveiből. Ugyan­aznap este az Országos Fil­harmónia rendezésében a budapesti énekkarok élgár­dája ad Bárdos-hangver­senyt. * A karnagyok és a dalo­sok érzéseit szépen, tömö­ren és egyszerűen fejezik ki azok a mondatok, ame­lyeket a pécsi meghívón olvashattunk — akár vala­mennyi köszöntő hangver­seny mottójaként: „Csokorra valót válogat­tunk a gazdag kórusmű­termésből, amelyeket leg­jobb tudásunkkal szeret­nénk megszólaltatni tiszte­letünk és szeretetünk je­léül. A művek tanulása, elő­adása mindenkor felejthe­tetlen élményt jelentett vá­rosunk ifjú és felnőtt dalo­sainak egyaránt. Még számos hasonló nagyszerű alkotást kérünk, — az eddigieket köszön­jük." 46

Next