Muzsika, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám - BANDA EDE: Emlékezés dr. Sebestyén Sándorra

Emlékezés dr. Sebestyén Sándorra Az ötvenes évek elején, mint fiatal ze­neakadémiai tanár új megbízással, szakfel­ügyelői minőségben kerestem fel a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában dr. Se­bestyén Sándort. Szörnyű zavarban vol­tam, mert Sándor bácsit — így neveztük őt valamennyien — gyermekkorom óta tisz­teltem, és úgy éreztem, illetlenség őt most e hivatalos küldetésemben meglátogatni. Magyarázkodásomra finom mosoly kísére­tében így válaszolt: „Hidd el, épp kölcsö­nös vonzalmunk miatt én örülök a legjob­ban a történteknek, mert ez a tisztség jobb kezekbe nem kerülhetett volna..." — én pedig arra gondoltam, hogy Sándor bácsi ezúttal sem tagadta meg önmagát, közis­mert szerénységével, bölcsességével hidal­ta át a kényes helyzetet. Életútjának egyes szakaszait nem jelöl­ték fényes jubileumi ünnepségek (sajátos, még méltán megérdemeltek sem), noha hangszerével, elméleti és gyakorlati peda­gógiai tevékenységével egész életén át a zenét szolgálta, megjelent zenepedagógiai munkái pedig nemcsak itthon, hanem kül­földön is tekintélyt szereztek számára. Mikor megismertem, már jónevű szólis­ta volt — öt évet Svédországban töltött mint a Göteborgi Nagy Színház szólógor­donkása —, az Operaház, majd hosszú időn át a Székesfővárosi Zenekar együttesében játszott. Éveken át „egy pult mellett" ül­tünk, rendkívül sokat köszönhetek szak­mai és emberi útmutatásainak. Sok kon­certet, szonátaestet adott feleségével, Man­naberg Rózsi zongoraművésznővel Svédor­szágban és Budapesten, gyakori szereplője volt a svéd kísérleti adások műsorainak, és a budapesti rádióban is gyakran hall­hattuk meleg tónusú gordonkahangját. Pedagógiai munkássága hézagpótló. Ő írt először könyveket Magyarországon a gor­donkajáték szétágazó problematikájáról. A csellózás hangszerfizikai, anatómiai, lé­lektani feltételeinek elemzésével egy állan­dóan kutató és elrendező elme tapasztala­tait tárta az olvasó elé, e fejezetek külföl­dön is úttörő munkaként keltettek feltű­nést, és német szaklapokban is megjelen­tek. Módszertanát, 1956-ban megjelent „Gordonkametodikai jegyzetek" című pub­likációját ma is használjuk, kár, hogy egy nagyobb lélegzetű, összefoglaló kiadvány megalkotására nem jutott már ideje. Szervező tehetségével 1947-ben létrehoz­ta a Vasutas Szakszervezet zeneiskoláját, melynek művészi irányítását mindvégig el­látta (halála előtt egy órával még konfe­rencián vett részt). Sándor bácsi ama ke­vesek közé tartozott, akik elmondhatták magukról, hogy nem szereztek életük so­rán ellenségeket. Tanítványai, kollégái, ba­rátai egyben bölcs tanácsadójuknak is te­kintették, aki sikerekben, örömökben , de a gondokban is velük érez. A humanista megértésével és megbocs­ásával értékelte munkatársait. Halálának 10. évfordulóján ma is csak megilletődve tudok visszagondolni életére, művészi és emberi értékeire. Banda Ede A LUZERNI FESZTIVÁLT augusztus 16-án nyitják meg Beethoven, Sibelius, Stravinsky műveivel. A zenekari esten a Svájci Fesztivál Zenekart William Stein­berg vezényli, az est közreműködője: Ni­kita Magaloff. A GLYNDEBOURNEI FESZTIVÁL idei programja Richard Strauss: Ariadné Na­xosban, Monteverdi: Ulisses visszatérése hazájába, Mozart: Szöktetés a szerájból, Verdi: Machbet. (MTI fotó : Zinner Erzsébet felvétele)

Next