Muzsika, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám - BANDA EDE: Emlékezés dr. Sebestyén Sándorra
Emlékezés dr. Sebestyén Sándorra Az ötvenes évek elején, mint fiatal zeneakadémiai tanár új megbízással, szakfelügyelői minőségben kerestem fel a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában dr. Sebestyén Sándort. Szörnyű zavarban voltam, mert Sándor bácsit — így neveztük őt valamennyien — gyermekkorom óta tiszteltem, és úgy éreztem, illetlenség őt most e hivatalos küldetésemben meglátogatni. Magyarázkodásomra finom mosoly kíséretében így válaszolt: „Hidd el, épp kölcsönös vonzalmunk miatt én örülök a legjobban a történteknek, mert ez a tisztség jobb kezekbe nem kerülhetett volna..." — én pedig arra gondoltam, hogy Sándor bácsi ezúttal sem tagadta meg önmagát, közismert szerénységével, bölcsességével hidalta át a kényes helyzetet. Életútjának egyes szakaszait nem jelölték fényes jubileumi ünnepségek (sajátos, még méltán megérdemeltek sem), noha hangszerével, elméleti és gyakorlati pedagógiai tevékenységével egész életén át a zenét szolgálta, megjelent zenepedagógiai munkái pedig nemcsak itthon, hanem külföldön is tekintélyt szereztek számára. Mikor megismertem, már jónevű szólista volt — öt évet Svédországban töltött mint a Göteborgi Nagy Színház szólógordonkása —, az Operaház, majd hosszú időn át a Székesfővárosi Zenekar együttesében játszott. Éveken át „egy pult mellett" ültünk, rendkívül sokat köszönhetek szakmai és emberi útmutatásainak. Sok koncertet, szonátaestet adott feleségével, Mannaberg Rózsi zongoraművésznővel Svédországban és Budapesten, gyakori szereplője volt a svéd kísérleti adások műsorainak, és a budapesti rádióban is gyakran hallhattuk meleg tónusú gordonkahangját. Pedagógiai munkássága hézagpótló. Ő írt először könyveket Magyarországon a gordonkajáték szétágazó problematikájáról. A csellózás hangszerfizikai, anatómiai, lélektani feltételeinek elemzésével egy állandóan kutató és elrendező elme tapasztalatait tárta az olvasó elé, e fejezetek külföldön is úttörő munkaként keltettek feltűnést, és német szaklapokban is megjelentek. Módszertanát, 1956-ban megjelent „Gordonkametodikai jegyzetek" című publikációját ma is használjuk, kár, hogy egy nagyobb lélegzetű, összefoglaló kiadvány megalkotására nem jutott már ideje. Szervező tehetségével 1947-ben létrehozta a Vasutas Szakszervezet zeneiskoláját, melynek művészi irányítását mindvégig ellátta (halála előtt egy órával még konferencián vett részt). Sándor bácsi ama kevesek közé tartozott, akik elmondhatták magukról, hogy nem szereztek életük során ellenségeket. Tanítványai, kollégái, barátai egyben bölcs tanácsadójuknak is tekintették, aki sikerekben, örömökben , de a gondokban is velük érez. A humanista megértésével és megbocsásával értékelte munkatársait. Halálának 10. évfordulóján ma is csak megilletődve tudok visszagondolni életére, művészi és emberi értékeire. Banda Ede A LUZERNI FESZTIVÁLT augusztus 16-án nyitják meg Beethoven, Sibelius, Stravinsky műveivel. A zenekari esten a Svájci Fesztivál Zenekart William Steinberg vezényli, az est közreműködője: Nikita Magaloff. A GLYNDEBOURNEI FESZTIVÁL idei programja Richard Strauss: Ariadné Naxosban, Monteverdi: Ulisses visszatérése hazájába, Mozart: Szöktetés a szerájból, Verdi: Machbet. (MTI fotó : Zinner Erzsébet felvétele)