Muzsika, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám - MIHÁLY ANDRÁS: A Kodály emlékév küszöbén

szorítkozunk, kimondhatjuk: ebben az újfajta szerkesztésmódban nincs moduláció és nem játszanak szerepet benne a régi értelmű funkciók. A dallamok és a forma stabilitását a két pentaton szerkezet, változatosságukat a mozgékonyan variálódó modusok biztosítják. A csellóban megjelenő gyönyörű téma az 1. pentatóniára feszül. Az egyetlen járulékos hang, az Aisz dórrá színezi. Amint ennek ellentéte, az A a 9. taktusban megjelenik, érezhetővé válik nemcsak a modus neollá változása, hanem az is, hogy megkezdődött átcsúszásunk a másik pentatóniába. A 10. taktus még frig-neol kombinációnak felfogható hangjait már csak a lágy, „közös hangos" átmenetet biztosítják az új rendszerbe. E rendszerek jellegzetessége az is, hogy nincsen egyértelműen meghatározva „tonikájuk", finálisuk. Sem az első dallamról nem derül ki, Cisz, vagy Fisz finálisú pentatónia-é, sem a második szerkezetről, C-végű plagális-é, vagy finálisa előtt hosszasan habozó D-pentaton. Ez a bizonyta­lanság szándékos! Lehetővé teszi, hogy a két szerkezet mindig újabb és újabb for­mákban jelenjék meg. A második anyag, például, (12. taktus, zongora) D-neolként, indul, a huszadik taktusban melodikus mellá alakulva már a másik rendszer va­riánsába való visszatérítése készül, (Cisz-Disz-Fisz-Gisz-Aisz) majd a 25.-ben egy­értelműen, csak a dur-quartsext-mixturáktól elfedve, tisztán jelenik meg az első pentatónia eredetije, friggé színesítve. A trió közelről ütközteti a két rendszert: első sorának váza, második soráé. Ezután a Bartóknál annyiszor megcsodált híd-forma elvei alapján térnek vissza az anyagok. Előbb a 22. taktusban megismert, Cisz-Disz-Fisz-Gisz-Aisz pentatóniára feszülő második anyag jelenik meg izgalmas, Disz-dórt és lydet vegyítőn, majd Cisz­fryg-dóron át az eredeti pentatóniához visszaérkező gazdag változatokban. A 65. taktusban a két pentatónia között közvetítő B-F-G-n­ál zárlatszerűen akadunk fenn, majd a 71. taktustól megtesszük a tétel elején bejárt út fordítottját: a második pen­taton rendszeréből indulva érkezünk vissza az elsőbe. Figyeljük meg itt is az átme­net finomságát, szellemességét. Híd-formánkat az első dallam visszatérése zárja, úgy hogy a zongora mégegyszer át­hajlik az egyik pentatóniából a másikba, míg a cselló makacsul ismétli az elsőnek legjellegzetesebb lépését, a Fisz-Disz-t. És, hogy a kör teljesen bezáruljon, a 94. tak­tusban az első rendszer variánsának gyönyörű Disz-dór dallamát is halljuk mégegyszer.

Next