Muzsika, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám - KERÉNYI MÁRIA: Stílusok és műfajok találkozása Prágában
Ha századunk szellemi áramlataiba helyezve szemléljük a három alkotást és hatását, a fesztivál utolsó hetének eseményei közül egy szerzői est benyomásait kell felidéznünk a rezonanciatartomány folytatásaképpen. A műsoron mai szovjet szerzők szimfonikus kompozíciói hangzottak el, s a zárószám Petrov Leningrád hősi helytállásának emlékét megörökítő darabja volt. A markáns, nagy tömbökben építkező expozíciót sodró, dübörgő, a háború minden borzalmát felidéző tétel követi, de az elemi iszonyat és a félreismerhetetlen modern apokalipszis a finálé pianissimo állásaiból árad, a csembalón, xilofonon és vonós üveghangokon zizegő sóhajtásból, amely 600 000 ember éhhalálát idézi. . . Szerov dirigálta a nehéz feladatát kitűnően ellátó cseh Rádiózenekart, s személyében jó kezű, invenciózus, de a fortissimókba még kissé belefeledkező fiatal karmestert ismerhettünk meg. Az est hangszeres szólistája a saját zongoraversenyében közreműködő Borisz Tyiscsenko volt, aki mindkét minőségében rendkívül meleg fogadtatásra talált. A háromtételes koncert nemcsak mesterségbeli tudásról, hanem eredeti tehetségről és fiatal kora ellenére kiforrott, saját nyelvén megszólaló alkotóról adott képet — zongoristaként pedig tömör, zengő tónusát, kifejezőkészségét és ragyogó pergőjátékát illeti elismerés, különösen a fúvóscsoportokkal koncertáló párbeszédekben. Szólóest és kóruspolifónia A fesztivál műfajok és stílusok gazdagságát feltáró sokrétűségét számarányokkal is igazolhatnánk, statisztikai adatok helyett azonban hadd kapjon még helyet a beszámoló lezárásaként két személyes élmény. Jessye Norman tüneményes szépségű dalestje egészen rendkívüli jelzőket érdemelne, mert a művész olyan póztalan egyszerűséggel és bensőséges lírával adta elő Schubert, Brahms, Satie és Mahler dalait — a fiatal Irwin Gage pompás zongorakíséretével —, hogy külön-külön kellene elemezni érzelemkultúráját, stílusbiztonságát és hangjának árnyalatos varázsát. Aida-alakításáról, amely Abbado vezényletével világsikert hozott, már hallottunk, de mivel az operaénekesi erények nem mindig járnak együtt a daléneklés titkainak ismeretével, a fiatal néger szoprán szereplése a Prágai Tavasz egyik felfedezésszámba menő eseményévé emelkedett a kamaraestek végső mérlegén. Ami pedig a cseh kóruséneklés színvonalát illeti, az a Palestrina-műsor, amit a Hradzsin koncertteremnek használt kis román bazilikájában adott a cseh Rádió énekkara, túlzás nélkül állíthatjuk, a nemzetközi élvonalat reprezentálja. Intonációbeli tisztaság, a szólamok tökéletes egybehangoltsága, bársonyos hangzás, fegyelmezett indítások és puha kicsengések — zeneileg pedig a polifónia szövedékének áttetsző, míves gonddal kimunkált, de soha nem öncélúan virtuóz bemutatása tette emlékezetessé ezt a hangversenyt. A koncert anyaga ritkán hallható remekművekből állt, s még a kuriózumok közül is kiemelkedett az az ötszólamú motetta, amelynek partitúrájából hiányzik a szoprán, s a valaha minden valószínűség szerint fiúhangokra írt felső szólamot ezúttal az altszólam énekelte. Az idei Prágai Tavasz utolsó hetének programjából az idézett események csak vázlatos képét adhatták, hiszen naponta legalább két, de sokszor három-négy műsor esett azonos időpontra. Igaz, hogy a visszatekintés távlatából kissé a bőség zavarának hat ez a tény, az adekvát helyzetben viszont a válogatás örömével és izgalmával ajándékozta meg a résztvevőket. Kerényi Mária JESSYE NORMAN