Muzsika, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám - TÓTH ALADÁR: Ungár Imre zongoraestje

úttal mégsem ezek a klasszikus számok voltak legihletettebb interpretációi, ha­nem Kodály Marosszéki táncainak a mű­sort lezáró felejthetetlen tolmácsolása. Ebben a Kodály-játékban tulajdon­képpen hasonló különös kongenialitás nyilatkozott meg, mint Ungár Chopin­játékában, csak talán még fokozottabb erővel. Ezek a „marosszéki" táncok ugyanis egyszerre paraszti és nemesi muzsikák. Mindjárt a zenekölteményen végigvonuló első táncdallam hősi bo­rongásában, büszke bánatában van va­lami délceg méltóság és fejedelmi előke­lőség, melynek hasonmására a zenei vi­lágirodalomban legfeljebb egy-egy he­roikus polonéznél találhatunk. Maga Kodály írja, hogy ezek a marosszéki táncdallamok felidézték képzeletében Erdélynek, a hajdani „Tündérország­nak" képét. Tündéri ragyogás, fejedel­mi szépség tükröződik bennük azzal a nemes emelkedettséggel, mely Kodály művészegyéniségét is mélyen jellemzi. Ahogyan azonban Ungár zongoráján megszólalt ez a királyi muzsika, egy­szerre kibontakoztak mélyéről azok az óriás víziók, melyeken a ragyogó, büsz­ke köntös, mint roppant izmokon fe­szül. Sötét elmélázások, távoli tilinkók­kal hívogató pusztaságok, vad, duhaj ritmusok, veszett kedvek kerekedése, valami barbár táncos szenvedély vulka­nikus kitörése váltakoztak itt megdöb­bentő drámaisággal. És „Tündérország" szívében egyszerre ott állt a maga tra­gikus nagyságában, szemben egy egész világgal, szemben az egész őstermészet­tel: a magyar paraszt. A föld fia, aki ezeket a dalait-táncait hajdan a nemes­séggel együtt dalolta-táncolta, aki még ma is őrzi ezt a muzsikát, melyet azóta az urak rég elfelejtettek. Kodály a nép dalát felemelte ismét a legfőbb méltó­ságra. És milyen öröm: jött egy fiatal művész, aki ebben a magasra emelt mu­zsikában meg tudta mutatni az ősi, ele­mentáris erők roppant megmozdulását, meg tudta szólaltatni benne a föld éne­két. Ilyen grandiózus Kodályzongorá­zást eddig csak Bartóktól hallottunk. A fiatalabb művészgenerációban Ungár Imre mint a magyar géniusz tolmácsoló­ja: példa és eszménykép. (1939. január 23. Pesti Napló) UNGÁR IMRE A ZENEAKADÉMIÁN (MTI Fotó : Molnár Edit felvételei)

Next