Muzsika, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8. szám - SOMOGYI VILMOS: Két karmester halálára - Berg Ottó; Bor Dezső
gunkon, hogy a lemezeket 20 darabonként külön dobozba tesszük, mert a dobozolt lemezköteg már biztosan élére állítható. Igényes gyűjteményt is láttunk már így tárolva. Esztétikailag szép látványt nyújt, ha a dobozok külön e célra készültek s ízléses, színes borításuk van. Két karmester halálára BERG OTTÓ, az Operaház most elhunyt egykori karmestere Kerner István tanítványának és követőjének vallotta magát. 1895-ben született, 1919-ben lett az Operaház korrepetitora, s 1925-ben karmesterré nevezték ki. Hálás tanítvány volt. Kerner jubileumán, a húszas évek végén, nem sokkal a főzeneigazgató halála előtt így nyilatkozott: „öt éven át abban a kivételes szerencsében volt részem, hogy mellette dolgozhattam. Hatása alól a mai napig sem tudtam kivonni magam. Kiagyaltnak érzek minden olyan elképzelést, amely az övétől eltér." Berg Ottónak továbbra is szerencséje volt: Radnai Miklós igazgatása alatt megismerhette a műhelymunka felépítésének titkait is, a betanításnak, az előkészítés lelkiismeretességének fontosságát. 1929 telén az Operaház Nürnbergben szerepelt Poldini Farsangi lakodalmával és Puccini Turandotjával; mindkét előadást Berg Ottó vezényelte. (A turandot címszerepében Bodó Erzsi tűnt fel, Berg Ottó felesége, aki Saljapin ittjártakor Margit-alakításával aratott nagy sikert az emlékezetes Faust-előadáson.) Ha fellapozzuk az operai krónikát, ha megidézünk néhány emlékezetes előadást, úgy látjuk, hogy volt néhány „biztos" Berg-opera, amelyet ő tartott kézben. Ilyen volt például — hogy csak egyet-kettőt említsünk — A hegyek alján Németh Máriával Mártha szerepében, ilyen volt a Tannhäuser, amelyben az őrgrófot Székely Mihály vagy Keréh Endre énekelte, de volt úgy is, hogy Set Svanholm volt a címszereplő, Maria Müller Erzsébet, Palló Imre Wolfram, Némethy Ella Vénusz. Természetes, hogy rangot és tekintélyt adott az, ha a karmester ilyen világszínvonalú előadáson irányíthatta a zenekart és színpadot. Márkus László igazgató a sanyarú külső körülmények ellenére is igyekezett megvalósítani a „minőség forradalmát" és ebben kitűnő segítőtársai voltak. Most csak a zenei vezetésről szólunk, a rendezés külön fejezetet érdemelne. Főzeneigazgatót Kerner óta nem neveztek ki, a zenei vezetést Sergio Failoni és Ferencsik János vállalta — így a legjobb kezekben volt! De jutott magasrendű feladat Rubányi Vilmosnak és Berg Ottónak is. Berg például Figaro házassága előadást vezényelhetett Maria Reining és Paul Schöffler felléptével, és Parsifalt Závodszky Zoltánnal. (Ugyanebben az idényben a ,,kezdő" Karajan két Fideliót vezényelt Budapesten, Mario Rossi négy Trubadur előadást.) Schumann Karneváljából táncjátékot komponált, ami Milloss Aurél (már akkor a római opera balettigazgatója) koreográfiájával került színre. Számos operát vezényelt a Rádióban, évekig karigazgatója volt a Palestrina-kórusnak. Széles skálájú tudását általánosan elismerték. BOR DEZSŐ karmester, a Székesfővárosi Zenekar megalapítója, aki több mint ezerötszáz koncerten állott a publikum elé, a magyar zenei élet egyik elfelejtett „nagy öregje" volt. Ismeretes, hogy testülete a mai Állami Hangversenyzenekar őse. 1923. április 5-én léptek először a Vigadóban a nyilvánosság elé, május 1-től már az Állatkertben adtak rendszeresen szabadtéri koncerteket, három évig a Gellért Szálló márványcsarnokában játszottak. Kikből állt a zenekar? Amatőrökből és zenekedvelő városházi tisztviselőkből — azok számára muzsikáltak, akik „szerény anyagi helyzetük miatt" kiszorultak a hangversenytermekből. A vállakozás példátlan nagy közművelődési jelentőségéről akkor alkothatunk képet, ha tekintetbe vesszük, hogy a húszas években a Rádiónak sem volt még szimfonikus zenekara. 1926 májusában ugyan megalakult a Rádió Házi-