Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám - KOMLÓS KATALIN: Magyar udvarok zenéje
meg a négy szólistával (Andor Éva, Szirmay Márta, Korondy György, Sólyom Nagy Sándor) és a Budapesti Kórussal (karigazgató: Forrai Miklós) kibővült együttes. Az énekes kvartettből kiemelkedik Sólyom Nagy Sándor nagyszerű produkciója: hangban, stílusban és művészi megformálásban egyaránt a legmagasabb szintet képviseli. A mindig megbízható Budapesti Kórus most is biztos támasza az előadásnak. A két lemezből álló Beethoven-felvételt a Goethe Egmontjához írt kísérőzene (op. 84) kilenc tételének öt darabból Győzelmi szimfónia (No. 9) között 3 kiálló válogatása egészíti ki. A Nyitány, és az azonos zenei anyagot felhasználó győzelmi szimfónia (No. 9) között 3 kisebb betét hangzik el. Közülük kettő. ..Die Trommel geführet" (No. 1) és a ..Freudvoll und leidvoll" (No. 4) szoprán-szólóra íródott. Andor Éva erős vibrátója a vokálisan kétségtelenül nehéz dalokat sajnos nem a legelőnyösebb megvilágításba helyezi. A No. 7. Clurdhen halála lírai zenekari intermezzo, előadásából kiemelkedik a szépen megformált oboa-szóló. A felvétel akusztikai beállítása Juhász István zenei rendező és Dobó Ferenc hangmérnök jó munkáját dicséri. A címlapot Flohr János grafikája díszíti. Magyar udvarok zenéje (XIII.—XVIII. század) Szerkesztette: Darvas Gábor Lehoczky Éva (szoprán), Barlay Zsuzsa (alt), Réti József (tenor), Bende Zsolt (bariton), Gregor József (basszus), Pertis Zsuzsa, Sebestyén János (csembaló), Lehotka Gábor (pozitív és orgona), Kecskés András (lant), Vida Gábor (fuvola), Duska Károly, Szabó Tamás (hegedű), Frank Mária, Devich János (gordonka) MUSICA ANTIQUA (Bécs), művészeti vezető: Bernhard Klebel Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kamarakórusa, vezényel: Párkai István; Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Férfikara, vezényel: Kis István; Schola Hungarica Férfikara, vezényel: Dobszay László Liszt Ferenc Kamarazenekar, vezényel: Sándor Frigyes Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós Hungaroton, SLPX 11491—93 Amint az előadói apparátus felsorolásából is kitűnk, a Hungaroton vállalkozásaként rendkívül változatos és terjedelmes hanglemez-albumról számolunk be ezúttal. Az utóbbi években sok lemeztársaság bocsátott ki olyan régi zenéről készült felvételeket, amelyek egyetlen földrajzi terület, vagy határozott történelmi korszak keretében mutatják be az adott időszak muzsikáját (például Burgundi udvari zene, Erzsébet-kori angol zene stb.). Valószínűleg ebbe a sorba akar illeszkedni a Magyar udvarok zenéje is, némi bökkenőkkel. Világért sem szeretném a magyar történelem csekély, mindamellett értékes zenei emlékeit lebecsülni, de hogy 3 teljes hanglemezre való anyagot érdemben nem tesz ki, azt a felvétel bebizonyította. Természetesen legnagyobbrészt nem magyar zeneszerzőkről (a 33 komponista közül mindössze kettőt, Tinódit és Bakfárkot mondhatjuk magunkénak), hanem hosszabb-rövidebb ideig az országban működött, vagy hazánkkal valamilyen módon kapcsolatba került mesterekről van szó. Ez részben indokolatlan darabválasztásokra ad alkalmat (pl. Josquin vagy Gabrieli esetében igazán nem sikerült különösebb „magyar" összefüggést kimutatni), részben pedig túlzott heterogenitást eredményez. Utóbbihoz erősen hozzájárul a hatalmas időbeli markolás is: 6 évszázad zenéjét nem lehet egyetlen keretbe foglalni. A vokális és hangszeres műfajok tucatjainak tarkabarka keveredése végül olyan kavalkádot alkot, amiben a néhány valóban értékes pro- Music Life in OLD HUNGARY /i3th-iöth Century/