Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám - KOMLÓS KATALIN: Magyar udvarok zenéje

meg a négy szólistával (Andor Éva, Szirmay Márta, Korondy György, Só­lyom Nagy Sándor) és a Budapesti Kó­russal (karigazgató: Forrai Miklós) ki­bővült együttes. Az énekes kvartettből kiemelkedik Sólyom Nagy Sándor nagyszerű produkciója: hangban, stílus­ban és művészi megformálásban egy­aránt a legmagasabb szintet képviseli. A mindig megbízható Budapesti Kórus most is biztos támasza az előadásnak. A két lemezből álló Beethoven-felvé­telt a Goethe Egmontjához írt kísérőze­ne (op. 84) kilenc tételének öt darabból Győzelmi szimfónia (No. 9) között 3 ki­álló válogatása egészíti ki. A Nyitány, és az azonos zenei anyagot felhasználó győzelmi szimfónia (No. 9) között 3 ki­sebb betét hangzik el. Közülük kettő. ..Die Trommel geführet" (No. 1) és a ..Freudvoll und leidvoll" (No. 4) szop­rán-szólóra íródott. Andor Éva erős vib­rátója a vokálisan kétségtelenül nehéz dalokat sajnos nem a legelőnyösebb megvilágításba helyezi. A No. 7. Clur­dhen halála lírai zenekari intermezzo, előadásából kiemelkedik a szépen meg­formált oboa-szóló. A felvétel akusztikai beállítása Ju­hász István zenei rendező és Dobó Fe­renc hangmérnök jó munkáját dicséri. A címlapot Flohr János grafikája díszíti. Magyar udvarok zenéje (XIII.—XVIII. század) Szerkesztette: Darvas Gábor Lehoczky Éva (szoprán), Barlay Zsuzsa (alt), Réti József (tenor), Bende Zsolt (bariton), Gregor József (basszus), Pertis Zsuzsa, Sebestyén János (csembaló), Le­hotka Gábor (pozitív és orgona), Kecs­kés András (lant), Vida Gábor (fuvola), Duska Károly, Szabó Tamás (hegedű), Frank Mária, Devich János (gordonka) MUSICA ANTIQUA (Bécs), művészeti vezető: Bernhard Klebel Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kamarakórusa, vezényel: Párkai István; Magyar Néphadsereg Művészegyütte­sének Férfikara, vezényel: Kis István; Schola Hungarica Férfikara, vezényel: Dobszay László Liszt Ferenc Kamarazenekar, vezényel: Sándor Frigyes Budapesti Filharmóniai Társaság Zene­kara, vezényel: Erdélyi Miklós Hungaroton, SLPX 11491—93 Amint az előadói apparátus felsorolá­sából is kitűnk, a Hungaroton vállalko­zásaként rendkívül változatos és terje­delmes hanglemez-albumról számolunk be ezúttal. Az utóbbi években sok le­meztársaság bocsátott ki olyan régi ze­néről készült felvételeket, amelyek egyetlen földrajzi terület, vagy határo­zott történelmi korszak keretében mu­tatják be az adott időszak muzsikáját (például Burgundi udvari zene, Erzsé­bet-kori angol zene stb.). Valószínűleg ebbe a sorba akar illeszkedni a Magyar udvarok zenéje is,­­ némi bökkenők­kel. Világért sem szeretném a magyar történelem csekély, mindamellett érté­kes zenei emlékeit lebecsülni, de hogy 3 teljes hanglemezre való anyagot ér­demben nem tesz ki, azt a felvétel be­bizonyította. Természetesen legna­gyobbrészt nem magyar zeneszerzőkről (a 33 komponista közül mindössze ket­tőt, Tinódit és Bakfárkot mondhatjuk magunkénak), hanem hosszabb-rövi­debb ideig az országban működött, vagy hazánkkal valamilyen módon kapcso­latba került mesterekről van szó. Ez részben indokolatlan darabválasztások­ra ad alkalmat (pl. Josquin vagy Gab­rieli esetében igazán nem sikerült külö­nösebb „magyar" összefüggést kimutat­ni), részben pedig túlzott heterogenitást eredményez. Utóbbihoz erősen hozzájá­rul a hatalmas időbeli markolás is: 6 évszázad zenéjét nem lehet egyetlen keretbe foglalni. A vokális és hangsze­res műfajok tucatjainak tarkabarka ke­veredése végül olyan kavalkádot alkot, amiben a néhány valóban értékes pro- Music Life in OLD HUNGARY /i3th-iöth Century/

Next