Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám - WIRTHMANN JULIANNA: Magyar lemezek londoni visszhangja

hallhatók. Malcolm Rayment recenzió­jának mindjárt az elején leszögezi: „Bár mindkét magyar zeneszerző Deb­recenben született, a lemezre vett öt mű alapján azonnal megállapítható: ez az egyetlen hasonlóság közöttük. Kocsár zenéje post-webernista jellegzetessége­ket mutat, még akkor is, ha cimbalom­ra komponál; a Replichében semmiféle népzenei ihletés nem fedezhető fel. Papp Lajos zeneszerzői stílusa közvet­lenebb és drámaibb , pontosabb kife­jezéssel élve sistergően drámai zenét­­ st­er. A kritikából nyilvánvaló, hogy Mal­colm Rayment számára a lemez legiz­galmasabb darabja a Meditációk. „Meg­döbbentő — írja — a Füst Milán emlé­kére írt kompozíció hatása. Füst, a ma­gyar költő 1967-ben halt meg, s a tisz­teletére komponált mű alaptémájául a zeneszerző 4 versét választotta ki. Papp azonban nem a költeményeket zenésíti meg, hanem a Dies irae latin szövegét használja fel művében. Rendkívül sűrű szövetű, intenzív muzsikát írt, és a szóló szopránszólam egészen egyedül­álló előadóra talált Sziklay Erikában. Nincs kétségem afelől — vonja le a következtetést Rayment —, hogy a mai magyar zenét bemutató, rendkívül je­lentős hanglemezsorozat szerkesztői mindent megtettek és megtesznek an­nak érdekében, hogy a zeneművek a lehető legtökéletesebb előadásban szó­laljanak meg. Igen gondos előkészüle­tek, előzhették meg ennek a lemeznek a felvételeit is, mely mind technikai, mind művészi szempontból elsőrangúan sikerült." Közreadja: Wirthmann Julianna A Magyar Hanglemezklub­ hírei A klub munkás- és ifjúsági tagoza­tának debreceni csoportja is megkezdte működését. A Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskola és a Megyei Művelő­dési Központ — követendő módon — közösen szervezte meg a klubfoglalko­zásokat. A városban, de különösen a Szakközépiskola jól felszerelt stúdiójá­ban nagy múltja van a magas színvo­nalú zenei ismeretterjesztő előadások­nak. Az első foglalkozáson Szöllősi Gyu­la beszélt a sztereofóniáról és kvadro­fóniáról. A rendkívül érdekes előadás­hoz Lévai Júlia elemző ismertetése kapcsolódott a Bartók összkiadásról. (Az 53 főnyi hallgatóság jelentős része középiskolás kollégista diák volt, ami némi bonyodalmat is okozott az este nyolc óráig engedélyezett kimenő miatt.) A következő foglalkozáson Oldal Gá­bor tartott kuriózumokban bővelkedő hanglemeztörténeti előadást. A zenei szakemberek szervezői munkája kitű­nőnek bizonyult: júniustól még hét klub megindulását várhatjuk. Egy kö­zépiskola és a Gördülőcsapágygyár If­júsági Klubja kapcsolódik be a tagozat munkájába; az utóbbi klubban kizáró­lag ifjúmunkások vesznek részt. Egye­lőre 80 darab belépési nyilatkozatot kértek az MHV-től. A vidéki nagyvárosok közül Szeged klubja is megnyílt. Az első foglalkozás vendégei, Lux Erika zongoraművész és Oldal Gábor az előadóművészetről be­szélgettek a hallgatósággal. A klubta­gokat különösen a stúdiófelvételek mű­helytitkai és a művész felvételre való felkészülése érdekelte, de szó esett olyan kérdésekről is, mint a roman­tikus zongoradarabok korszerű előadás­módja vagy az archív felvételek jelen­tősége. A beszélgetést Lux Erika hang­versenye zárta: Ravel, Liszt, Chopin és Mozart zongoraműveiből adott elő. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy a hanglemezgyűjtők és érdeklő­dők részvételével mindenütt könnyen kialakítható a zeneiskolák vagy műve­lődési házak mellett működő aktív cso­port, amely esetleg a helység zenei éle­tének központjává is válhat. Az eddigi sikerek alapján várjuk te­hát az új vidéki klubok további jelent­kezését. Meghalt Garamvölgyi István, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola másod­éves hallgatója. Lantos István növendé­ke volt, s korai halálával egy kimagas­lóan tehetséges művészegyéniség pályá­ja szakadt félbe.

Next