Muzsika, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11. szám - BREUER JÁNOS: Ismeretlen zeneszerző!
és nem egyszer kell végigkövetni a hangzás minden mesteri részletét, s e részletek tisztán zenei összefüggéseit és viszonylatait, hogy értékelni tudjuk a Mi-parti valóságos, nem csupán külsőségeiben drámai tartalmát. (Megjelent a Ruch Muzyczny című zenei lap XXI. évfolyamának 19. számában,, 1977. szeptember 11.) Közreadja: Victor Máté Ismeretlen zeneszerző! Szeptember 17-én alighanem milliók láttak a tévében egy ötvonalas fekete tábla előtt álló kopasz urat, amint éppen kottákra mutogat. A Lehet egy kérdéssel több? vetélkedőben, ebben az oly népszerű játékban vetítették a fotót. A feladvány nem a kopasz úr kitétének megfejtése volt, egy öt képből álló sorozat egyikeként mutatták — ahogyan már ebben a fejtörőben szokásos —, csupán a helyes válasz megnehezítése végett. Mivel azonban ez a játék nem csak színes tévékészülékért folyik, hanem a művelődés előmozdítása végett is. Egry János játékvezető valamennyi képet megfejtette, a fent említettet körülbelül a következő szavakkal: Arnold Schoenberg ismeretlen zeneszerző, azt hiszem, osztrák származású, a nevéhez fűződik a tizenkétfokúság. (Idézni nem merem, információjának, ha nem is szó szerint, a veleje mindenképp ez volt. Mire papírközelbe értem, hogy feljegyezzem a magyarázatát, bevallom, mérgemben kipottyant az emlékezetemből a szószerinti szöveg.) Más művészeti ágakra lefordítva e magyarázatot, a játék vezetője körülbelül azt jelentette ki, hogy Pablo Picasso ismeretlen festő, Thomas Mann ismeretlen író, Greta Garbó ismeretlen színésznő a 20. századból. Persze, az ismertségnek kétségtelenül vannak fokozatai és kinek-kinek ismeretlen az, amivel ezideig nem találkozott. Nyilvánvaló, hogy Schoenberg zenéjét jóval kevesebben ismerik, mint Picasso képeit, Mann regényeit-elbeszéléseit, Garbó filmjeit. Sőt, éppen az említett játék mutatta meg, mennyire viszonylagos az ismeret. Mert az egyik versenyző nemzeti operánknak, a Bánk bánnak nevezetes részletét sem tudta azonosítani — meglehet, csupán a versenyláz hatására. A játékost éppenséggel nem is hibáztatom ezért, hiszen ország-világ szeme láttára, füle hallatára viszi a vásárra a bőrét, egy jó vetélkedő, no meg egy színes tévékészülék reményében. A játékvezető azonban felkészül a műsorára, készül arra is, hogy „mellesleg" és könnyedén játszva, ismereteket adjon. Neki tudnia kell, hogy ma már nálunk sem bélyegezhető a század három korszakos zeneszerzőjének egyike ismeretlennek, hisz műveit a rádió hetente sugározza. Tudnia kellene, hogy a Schoenberggel foglalkozó magyar nyelvű irodalom — a folyóiratokat is beleértve — több százezres példányszámban forog, hogy műveit lazább rendszerességgel hangversenyeinken is előadják. Az „ismeretlenség" legékesebb cáfolatát azonban maga a tévé szolgáltatta: születésének centenáriumán, 1974. szeptember 13-án Arnold Schoenberg zeneszerzőről a Tévé Híradó emlékezett meg (MUZSIKA, 1974. 11. szám, 30. oldal). Márpedig, ha van olyan műsor, amely nem „rétegeknek", vájtfülűeknek készül, hanem milliók tájékoztatása végett, hát a Televízió Híradója feltétlenül az! Érdemes egy apró botlásra ennyi szót vesztegetni? Azt hiszem, igen. Tudniillik éppen az ilyen nem szűkebben zenei tévéműsor — kivált, ha játékos formájú és ebben a minőségében oly népszerű — rendkívül alkalmas arra, hogy tömegeknek adjon, ha csak két mondatban is, pozitív ismereteket; olyan nézők számára, akik zenei műsort esetleg nem néznek végig, s akik nemhogy Schoenbergtől, de még Beethoventől sem hallottak egyetlen taktust. Mert abban bizonyos vagyok, hogy ha demokratikusan végig kérdeznénk az egész ország eszmélkedő életkorú lakosságát, a többség — sajnos — Beethovenre is éppúgy csóválná a fejét, mint tette Egry János Schoenbergről szólva. De azért, remélem legalább, egyetlen játékmester sem mondaná: Ludwig van Beethoven ismeretlen zeneszerző a 18.—19. század fordulóján! Breuer János