Muzsika, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám - RÁNKI GYÖRGY: Engel Iván üdvözlése
„Engel Iván szerdai hangversenye egészen rendkívüli jelentőségű eseménye zeneéletünknek. A magyar zongoraművészet ezen az estén, ennek a nagytehetségű zongoraművésznek játékában érkezett el teljesen korunk legnagyobb zongorapoétájának, Bartók Bélának zsenijéhez. Teljes értékű Bartók-interpretációt a zongorán eddig csak magától Bartóktól hallhattunk. Sőt az utóbbi években, sajnos Bartóktól sem, hiszen köztudomású, hogy a nagy zeneszerző Budapesten már régóta nem játssza saját műveit. De éppen ezért megbecsülhetetlen nyeresége zeneéletünknek Engel Iván Bartók-játéka, mely példát mutat egy egész pianistagenerációnak, hogy miképpen érkezhetik el az előadóművész Bartók zongorajátékstílusának külsőleges utánzása nélkül, egyedül önmagán keresztül, a forró és mély egyéni átélésen keresztül a Bartók-muzsika legméltóbb tolmácsolásához". Valóban, akik emlékszünk Engel Iván szóló- és zenekari hangversenyeire — megszállott muzsikushittel fűtött, mindig intenzíven meggyőző, mindig originális játékmódjára —, a klasszikus-romantikus interpretációs élmények mellett elsősorban Bartók-játékának emlékét őrizzük. A világjáró zongoraművészt egyébként mindig személyes barátság is fűzte Bartókékhoz, Kodályékhoz. Erről sok-sok levél tanúskodik, lappangó, feltáratlan kincsesbánya a Bartók—Kodály-kutatók számára. Az álláskereső művész-tanár számára Bartók ilyen ajánlósorokat írt: „Örülök, hogy alkalmam van kijelentenem, hogy Engel Iván úr — véleményem szerint — kitűnő pianista. Ezenkívül nagy és hosszú tapasztalata van a zongoratanításban, és ebben kiváló eredményeket ért el. Ezért bárkinek, akinek az a szándéka, hogy vele dolgozzék, a legmelegebben ajánlhatom őt." A Berlin, London, Svájc, Hollandia stb. közt éppen Kairóban tanárkodó művész számára Kodály megküldi a Magyar Népzene dedikált példányát. Felszabadulásunk után jó évtizedig Zeneakadémiánkon tanított Engel Iván. Majd felesége, Kühner Ilse szobrászművész hazájában, Svájcban — Baselben — vállalt tanári állást. Ma is ott él és dolgozik. Közben szinte napjainkig nagyrabecsült hangversenyző-művész maradt. Engel Iván portréja nem volna teljes, ha nem említenénk emberi vonásait, humanizmusát, melegszívű segítőkészségét, aranyos humorát. Ahogyan a gyermekeket szereti bűvészkedésre oktatni, ahogyan mindig kapható volt bolond estélyekre, tűzugrásra, arra, hogy e sorok írójának vállán ülve, nagy lebernyeggel letakarva, mint háromméteres óriás, mágikus igék mormolásával ejtse bámulatba a holdfényes Halászbástya járókelőit — mindezt nem is diákkorban, hanem felnőttként! És főként, ahogyan nyolcvanéves koráig megőrizte töretlen hitét a jó zenében. Barátai, hívei, tanítványai, az egész magyar zenekultúra nevében szeretettel köszöntjük Engel Iván zongoraművészt nyolcvanadik születésnapján. Ránki György Auj^rC J AJ '••u^.'ty^ji M-^c •/UeKcvHr ^ ' r ti JtnritOLM. ' ' -' +Jet~ . J JL . * ^ tu, -'-n.y t-JC. ' Lc » ,-f í-t-vy. ^ (Té Ah (e (VtiW«r . U.. Stcf TLJ^ M ^LVvUiL J '-V'—J IUYI