Muzsika, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám - WIRTHMANN JULIANNA: Külföldi kritikusok magyar művészek lemezeiről

Külföldi kritikusok magyar művészek lemezeiről A Fonoforum novemberi számában Herbert Glossner összevontan ismertet magyar orgonaműveket tartalmazó két felvételt. Az egyik lemez a Da Camera Magna cég gondozásában jelent meg: PÉCSI SEBESTYÉN előadásában Sző­nyi Erzsébet, Hidas Frigyes és Kodály Zoltán orgonaműveit rögzíti. A másik egy Hiínc­aroton-felvétel: LEHOTKA GÁBOR és az ÁLLAMI HANGVER­SENYZENEKAR NÉMETH GYULA ve­zényletével Kodály-, Farkas-, Maros-, Sulyok- és Szőni­i-műveket szólaltat meg. Íme néhány jellemző részlet Gloss­ner elemzéséből: „Míg Szőnyi Erzsébet professzor mu­zsikája intim, egyéni színekkel rendel­kezik (olyan címválasztásai, mint pél­dául a Bölcsődal, vagy a Lebegő harmó­niák is nyilvánvalóvá teszik lírai gon­dolkodásmódját — igaz viszont, hogy az Előjáték plenója és mondatszerkesz­tése barokk stílusmintákat követ), addig Hidas Frigyes orgonaszonátája hatalmas hangorgiában tobzódik. A két zeneszer­ző munkássága egy nemzet zenekultú­rájának finom vonalaiban eltérő, önma­gában is differenciált oldalait mutatja , s úgy tűnik, ezt a zenekultúrát egyál­talában nem a folklór egyoldalú hatása jellemzi, mint azt ma még sokan felté­telezik. A Hungaroton felvételén Lehot­ka Gábor Pécsinél erősebb kontraszto­kat választ, s átgondoltan formálja meg a rövidségük ellenére is koncentrált ze­nei mondanivalót hordozó darabokat. Is­mét hallhatunk egy Szőnyi-kompozí­ciót; az 1958-ban írt orgonaverseny elő­adásában Lehotkát Németh Gyula ve­zényletével az Állami Hangversenyze­nekar kíséri. Az érzékenyen megfor­mált darab meleg vonóshangzása, vá­lasztékos zenekari színei, integrált or­gonaszólója egyáltalán nem titkolják a Kodály óta ismerős nemzeti hovatarto­zást. A negyvenéves Lehotka elsősorban az első és a harmadik tétel saját kom­ponálású kadenciáiban mutatja meg technikai tudását és jártasságát hazája z­enei nyelvezetében csakúgy, mint az évszázados orgonálási hagyományokban. Felkavaró hatású kísérletezéstől mente­sen, szolid mondatépítkezéssel, ragyogó tonalitással és virtuóz figurációkkal mu­tatkozik be a lemezen további három, már az idősebb generációhoz tartozó magyar zeneszerző: Farkas Ferenc Passacaglia és Postludium című műve nagyon szép népi dallamokat tartalmaz. Maros Rudolf öt briliáns bagatelit kom­ponált, Sulyok Imre pedig gregorián dallamra hangolta Te Deumát. Mindkét felvétel szinte kivétel nél­kül olyan műveket tartalmaz, melyet először rögzítettek lemezre, s így nagy­szerűen egészítik ki a 20. századi kom­pozíciókat tartalmazó gyűjteményeket. Kitűnőek a tasakszövegek műelemző in­formációi: a Hungarotoné (magyar, an­gol, német és orosz nyelven) részlete­sebb és a dátumok tekintetében ponto­sabb, mint a Da Cameráé, de láthatóan fordítási nehézségekkel küszködik." A januári Fonoforumban Peter Cossé mutatja be a Hungaroton új felvételét, melyen FÁBIÁN MÁRTA mai magyar cimbalomzenét, Szokolay-, Papp-, Lend­vay-, Székely-, Kocsár- és Sáry-szerze­ményeket játszik: „A mai magyar zenében az utóbbi időben jelentős szerephez jutott a cim­balom, különösen, mióta Fábián Márta személyében különleges tehetségű meg­szólaltatóra talált e régi hangszer. A művésznő ugyanis mindazzal a techni­kai tudással és intellektuális inspiráció­val rendelkezik, mely a hangszer újra­élesztéséhez és korszerűsítéséhez elen­gedhetetlenül szükséges. Erre figyeltek fel a kortárs magyar zeneszerzők, s olyan kifejezési formák után kutattak, melyek az új, a mai esztétikát a hang­szer játéktechnikai adottságaival gyü­mölcsözően, produktív módon egyesítik. Míg az első lemezoldalon szólókom­pozíciók hallhatók, a második oldal ka­maraegyüttesekre írt darabokat tartal­maz. Székely 1974-ben írt Trióját cim­balomra, brácsára és hegedűre, Kocsár dalait Szőkefalvi-Nagy Katalin szoprán­szólójával és Sáry László cimbalomra, fuvolára, hegedűre és szopránhangra [Tarkó Magdolna] komponált Quartet­tóját. Fontos, mind tartalmi, mind előadói szempontból gondosan összeállított le­mez, melynek jelentősége az előadó személyének varázsán túl zenetörténeti is." Közreadja: Wirthmann Julianna

Next