Muzsika, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám - SÁROSI BÁLINT: Népzene 10. - Szöveges népzenénk régi rétegeiről

lembe Bartók az A. osztály meghatáro­zásánál. A magyar népzene című könyvében Kodály a régi magyar népdalokról szó­ló fejezetnek nem a „régi stílus", hanem „a népzene ősrétege" címet adja, s a fejezet elején céloz is rá, hogy nem egy stílus, hanem talán ,,a stílusok egész sora" az, amire itt gondolnunk kell. A második világháború utáni évtize­dekben többszörösére gyarapodott a Bartók és Kodály által megalapozott magyar népzenei gyűjtemény; lehetővé vált, hogy adatok tömegével is kimutas­suk azt, amit korábban sejteni lehetett: a kodályi ősrétegben több stílus létezését. A pentaton ereszkedő kvintváltó dallam­stílus (1.) mellé előbb egy diatonikus gyökerű énekbeszéd-stílust (2.), majd, ugyancsak önálló stílusként, úgyneve­zett „pszalmodizáló" dallamokat is beso­rolhatunk (3.). (Előbbiről lásd Vargyas Lajos, majd Dobszay László tanulmá­nyát: Zenetudományi Tanulmányok I., 1963., illetve Studia Musicologica... 1973.; az utóbbi meghatározását Dob­szay László és Szendrei Janka végezte el: Népzene és Zenetörténet III., 1977.). (1.) Pentaton ereszkedő kvintváltó dallamok E dallamstílus iskolapéldája a sokat idézett somogyi „Röpülj páva" dal. E dal hangsora pentaton, dallamszerkeze­te lefelé kvintváltó, vagyis a dallam második fele, öt fokkal mélyebbre he­lyezve, nagyjából azonos a dallam első felével. A dallamsorokat egy-egy nagy­betűvel jelezve, így írhatjuk fel a dal­lamszerkezet képletét: A5 Av5 A Av (a v az előző sorral szemben kisebb dal­lameltérést, változatot jelent). Fentebb idézett könyvében Bartók a következő megjegyzést fűzi ehhez a kvintváltó dallamrészhez: „Csak szél­jegyzetben merek azzal a kissé merész föltevéssel foglalkozni, vajon nem A5 B5 A B szerkezet vagy éppenséggel en­nek még egyszerűbb formája: A5 Av'' A Av volt-e a magyar parasztdallamok legősibb szerkezete, és nem ebből ala­kult-e ki később az A­B C D, tehát komplikáltabb szerkesztési mód. Úgy képzelhető a dolog, hogy eredetileg csak kétsoros A Av vagy A B szerkezetű dal­lamok léteztek, ezek valamilyen oknál fogva később meghosszabbodtak, négy­sorossá váltak azáltal, hogy a két sort, tehát az egész dallamot kvinttel mé­lyebben megismételték." Később Kodály a pentaton kvintváltó dallamok ősiségéről határozottabban nyilatkozik. Népünk és nyelvünk kiala­kulásának útját követve, a Közép-Volga vidékén élő rokonaink, a cseremiszek zenéje ragadja meg figyelmét. Megálla­pítja, hogy mindaz, ami a cseremiszek dallamaiból „eddig napfényre került", a mi ereszkedő kvintváltó pentaton dal­lamainkkal „oly meglepő és mélyenjáró rokonságot mutat, hogy ősi összefüggé­sükben már ma is alig lehet kételked­ni. Annál kevésbé, mert a magyar dal­lamkincsnek éppen ez a rétege a leg­inkább idegenszerű Európában, s a kö­rüllakó népek között". A hasonlóságot Kodály a kottapéldák sorával igazolja. Sietnünk kell azonban annak leszöge­zésével, amit Kodály is tudomásul vett, hogy a kvintváltó pentaton zenei stílus nem finnugor zenei örökség. A rokon népek közül csak a cseremiszeknél — azoknak is csak egy részénél, a hegyi cseremiszeknél — található meg. Egyéb­ként viszont olyan óriási közösség zenei hagyományát képviseli, amely „Kínától Közép-ázsián át a Fekete-tengerig" ter­jed. Hogy mi magyarok a cseremiszek egy részével együtt miképp válhattunk e zenei közösség tagjává, ez a kérdés még tisztázatlan. Mai ismereteink szint­jén túlságosan egyszerűnek látszik az a feltevés, miszerint „az őshazában", a cseremiszek egy töredékével együtt ju­tottunk volna hozzá egy azóta szinte változatlanul élő dallamstílushoz. Fentebb idézett szavaiban Bartók is feltételezi, hogy az A B C D képlettel ábrázolható, bonyolultabb ereszkedő dallamszerkezet a kvintváltó dallamok­ból is kialakulhatott. Valóban: a tiszta kvintváltó dallam — olyan, aminek második felét zenei tartalomban az első felével azonosítani lehet — viszonylag ritka. Olyan szerkezetek az általánosak, amelyekben a kvintváltás nyomai csu­pán sejthetők, s inkább csak a dallam ereszkedő vonalából lehet esetleges kvintváltásra következtetni. A szolgaian pontos kvintváltás nem olyan erejű ze­nei tulajdonság, amiből egy egész stílus hosszú ideig megélhet. Ereszkedő vonalú (a kvintváltás nyo­mait is magán viselő) pentaton dallam — ha nem is egy gazdag stílus képvi­selőjeként (de nem is ritkaságként!) — olyan népek között is előfordul, ame­lyek a magyar—cseremisz, illetve kö­zép-ázsiai dallamstílussal aligha lehet­tek érintkezésben. A nagy elterjedett­ség is a dallamszerkesztési mód, illetve a dallamstílus régiségét tanúsítja.

Next