Muzsika, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám - SÁROSI BÁLINT: Népzene 10. - Szöveges népzenénk régi rétegeiről
lembe Bartók az A. osztály meghatározásánál. A magyar népzene című könyvében Kodály a régi magyar népdalokról szóló fejezetnek nem a „régi stílus", hanem „a népzene ősrétege" címet adja, s a fejezet elején céloz is rá, hogy nem egy stílus, hanem talán ,,a stílusok egész sora" az, amire itt gondolnunk kell. A második világháború utáni évtizedekben többszörösére gyarapodott a Bartók és Kodály által megalapozott magyar népzenei gyűjtemény; lehetővé vált, hogy adatok tömegével is kimutassuk azt, amit korábban sejteni lehetett: a kodályi ősrétegben több stílus létezését. A pentaton ereszkedő kvintváltó dallamstílus (1.) mellé előbb egy diatonikus gyökerű énekbeszéd-stílust (2.), majd, ugyancsak önálló stílusként, úgynevezett „pszalmodizáló" dallamokat is besorolhatunk (3.). (Előbbiről lásd Vargyas Lajos, majd Dobszay László tanulmányát: Zenetudományi Tanulmányok I., 1963., illetve Studia Musicologica... 1973.; az utóbbi meghatározását Dobszay László és Szendrei Janka végezte el: Népzene és Zenetörténet III., 1977.). (1.) Pentaton ereszkedő kvintváltó dallamok E dallamstílus iskolapéldája a sokat idézett somogyi „Röpülj páva" dal. E dal hangsora pentaton, dallamszerkezete lefelé kvintváltó, vagyis a dallam második fele, öt fokkal mélyebbre helyezve, nagyjából azonos a dallam első felével. A dallamsorokat egy-egy nagybetűvel jelezve, így írhatjuk fel a dallamszerkezet képletét: A5 Av5 A Av (a v az előző sorral szemben kisebb dallameltérést, változatot jelent). Fentebb idézett könyvében Bartók a következő megjegyzést fűzi ehhez a kvintváltó dallamrészhez: „Csak széljegyzetben merek azzal a kissé merész föltevéssel foglalkozni, vajon nem A5 B5 A B szerkezet vagy éppenséggel ennek még egyszerűbb formája: A5 Av'' A Av volt-e a magyar parasztdallamok legősibb szerkezete, és nem ebből alakult-e ki később az AB C D, tehát komplikáltabb szerkesztési mód. Úgy képzelhető a dolog, hogy eredetileg csak kétsoros A Av vagy A B szerkezetű dallamok léteztek, ezek valamilyen oknál fogva később meghosszabbodtak, négysorossá váltak azáltal, hogy a két sort, tehát az egész dallamot kvinttel mélyebben megismételték." Később Kodály a pentaton kvintváltó dallamok ősiségéről határozottabban nyilatkozik. Népünk és nyelvünk kialakulásának útját követve, a Közép-Volga vidékén élő rokonaink, a cseremiszek zenéje ragadja meg figyelmét. Megállapítja, hogy mindaz, ami a cseremiszek dallamaiból „eddig napfényre került", a mi ereszkedő kvintváltó pentaton dallamainkkal „oly meglepő és mélyenjáró rokonságot mutat, hogy ősi összefüggésükben már ma is alig lehet kételkedni. Annál kevésbé, mert a magyar dallamkincsnek éppen ez a rétege a leginkább idegenszerű Európában, s a körüllakó népek között". A hasonlóságot Kodály a kottapéldák sorával igazolja. Sietnünk kell azonban annak leszögezésével, amit Kodály is tudomásul vett, hogy a kvintváltó pentaton zenei stílus nem finnugor zenei örökség. A rokon népek közül csak a cseremiszeknél — azoknak is csak egy részénél, a hegyi cseremiszeknél — található meg. Egyébként viszont olyan óriási közösség zenei hagyományát képviseli, amely „Kínától Közép-ázsián át a Fekete-tengerig" terjed. Hogy mi magyarok a cseremiszek egy részével együtt miképp válhattunk e zenei közösség tagjává, ez a kérdés még tisztázatlan. Mai ismereteink szintjén túlságosan egyszerűnek látszik az a feltevés, miszerint „az őshazában", a cseremiszek egy töredékével együtt jutottunk volna hozzá egy azóta szinte változatlanul élő dallamstílushoz. Fentebb idézett szavaiban Bartók is feltételezi, hogy az A B C D képlettel ábrázolható, bonyolultabb ereszkedő dallamszerkezet a kvintváltó dallamokból is kialakulhatott. Valóban: a tiszta kvintváltó dallam — olyan, aminek második felét zenei tartalomban az első felével azonosítani lehet — viszonylag ritka. Olyan szerkezetek az általánosak, amelyekben a kvintváltás nyomai csupán sejthetők, s inkább csak a dallam ereszkedő vonalából lehet esetleges kvintváltásra következtetni. A szolgaian pontos kvintváltás nem olyan erejű zenei tulajdonság, amiből egy egész stílus hosszú ideig megélhet. Ereszkedő vonalú (a kvintváltás nyomait is magán viselő) pentaton dallam — ha nem is egy gazdag stílus képviselőjeként (de nem is ritkaságként!) — olyan népek között is előfordul, amelyek a magyar—cseremisz, illetve közép-ázsiai dallamstílussal aligha lehettek érintkezésben. A nagy elterjedettség is a dallamszerkesztési mód, illetve a dallamstílus régiségét tanúsítja.