Muzsika, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám - SZÉKELY ANDRÁS: Régizene-tanulmányok Hollandiában
( Xccíícc ne-ta n ufam 11 HOLLANDIÁBAN Hollandia ma — Angliával együtt, már vagy harminc éve — a régizenélés fellegvára. A húszas-harmincas évek házimuzsikálásából kinőtt, s kitűnő előadóművészek és muzikológusok tevékenysége nyomán megerősödött eredeti hangszeres mozgalom itt mára a zenei élet szerves részévé integrálódott, és sokszínű, sok stílust felölelő, sokfajta helyszínen megszólaló, mindennapi zenei igényt meghatározó tényezővé vált. A mozgalom immár egy emberöltőnyi múltra tekinthet vissza, túl van gyermekbetegségein, túl első virágkorán, s most talán éppen a dekadencia első hullámánál tart, de az olykor megmutatkozó negatív jelenségekkel szemben olyan kiváló személyiségek garantálják a hullámvölgy-szimptómák legyűrését, akik ma a nemzetközi (nem speciálisan régizenei) előadó- és muzikológusgárda élcsapatához tartoznak, s olyan produkciók fémjelzik az irányzat eredményeit, melyek a közönség és a kritika earlymusicistának éppen nem nevezhető rétegeit is bámulattal és csodálattal töltik el. A nem kielégítően gazdag és gyors információáramlás következtében mindebből Budapesten még a régizene iránt speciálisan érdeklődő sem sokat tudhat, de államunk és az alig dunántúlnyi németalföldi ország közötti kedvező, s reméljük a jövőben csak még kedvezőbbé váló szerződéses viszony alapján módomban állott két hétre Hollandiába látogatni, s ösztöndíjjal tanulmányozni a régizene játékának eredményeit. Az általános benyomásokat regisztráló, szinte a végtelenségig nyújtható elragadtatott sorok, oldalak helyett megpróbálom a szinte lehetetlent egybegyűjteni az út talán közérdeklődésre is számot tartó szakmai tapasztalatait. Hollandiában évtizedes a régizenejáték hagyománya. Kezdete részben az angol Dolmetsch-család próbálkozásaira, még a 20-as évekre nyúlik vissza, részben ugyanannak a Joseph Mertin professzornak 50-es évekbeli nagyhírű bécsi iskolájára, ahonnan a régizenélés legjobb osztrák művelői (Harnoncourt, Melkus) is indíttatást kaptak. Ez, a tradíció első klasszicizmusa eredményeként, megteremtette már a maga nagyon jelentős elméleti és gyakorlati oktatási bázisait, melyekben nemcsak a kiemelkedő mesterek köré összegyűlt, s sokszor az intézet falai között csak egy esztendős „mesteriskolát" végző hallgatók nyernek jelentős impressziókat, hanem a növendékek szélesebb köre is sokfajta és sokágú teoretikus alapozásban és a gyakorlati muzsikálásra irányuló sokoldalú kiképzésben részesül. Az ország tizenegy (!) konzervatóriumából (ez ott felsőfokú zenei tanintézetet jelent) és számos egyeteméből kettőt sikerült közelebbről is megismernem. A Hágai Királyi Konzervatórium szinte ott jártamkor költözött be új, rendkívül egyszerű, de — mint mondják — minden igényt kielégítő (színház-, balett-, kis és nagy hangversenytermet, gondosan hangszigetelt — kipróbáltam, igaz! — tantermeket, két elektronikus zenei oktatóstúdiót, saját kottaüzletet, kantint stb. magában foglaló) épületébe. Az intézmény kebelén belül külön régizenei tanszék működik Hans Linnartz vezetésével. Az általános elméleti és gyakorlati vizsgán alapuló felvétel után a tanszakon speciális kép-