Muzsika, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám - KOVÁCS SÁNDOR: Korunk zenéje '80. 2.
verseny eseményeinek felidézésére a recenzens sűrűn kénytelen forgatni jegyzetlapjait. Az igazán nagy élmények azonban aligha múlnának el szinte nyomtalanul. S erről a koncertről valójában csak két élményemlék maradt meg teljes határozottsággal. Az egyik a Wilanów Kvartett játéka. Kitűnő muzsikusokból áll ez az együttes; a lehető legmagasabb nívón játsszák századunk zenéjét, s persze elsősorban a kortárs lengyel komponisták műveit. LUTOSLAWSKI ma már klasszikusnak számító Vonósnégyese például ideális előadásban szólaltmeg. Ez a csodaszép zene — s itt a másik határozott élményemlék — máig sem vesztett hatásából, frisseségéből. Annál inkább a másik két alkotás. KRZYSZTOF MAYER 1971-es III. kvartettje felkészült mester munkája; egykor talán néhány karakterisztikus, tonálisabb—ritmikusabb motívuma, középső szakaszának terc-hangközzel való szervezettsége ,még egyéninek, érdekesnek is tűnhetett. Ma bizony kicsit szürke ez az obligát éteri kicsengéssel záruló kompozíció. És szürke PENDERECKI 1968-as II. kvartettje is. Meglepően az. A nagy mester keze nyomát inkább csak a darab tömörségében éreztük. Egészében véve rutin-zene ez a vonósnégyes, s így érthető, ha nem marad utána mély benyomás. Maradandóbb emléket hagyott maga után viszont a Groupe de Recherche Musicale elektronikus-zenei hangversenye (október 5.). Csakhogy a mély benyomás ezúttal egyáltalán nem a bemutatott darabok erényeinek köszönhető. E koncert egyetlen pozitívumának azt tarthatjuk, hogy elektronikus zene végre nem a barkácsszakkör színvonalán szólalt meg Budapesten. De kár volt a drága berendezésért, a hangszóróerdőért, az impozáns keverőpultért, a közvetítő autóért. A zene, amit a francia kísérleti csoport alkot, egy törött szájharmonikát sem érdemelne. Még IVO MALEC Triolaja hagyján, valami zenére emlékeztető ennek egyes részeiben felsejlett. Az első tételben felfedezhetünk némi logikát, a második doromb hangzása pedig teljességgel primitív ugyan, de legalább nem riasztó. FRANCOIS BAYLE Eros sorozata viszont minden részletében az: profi elektronikai szakember dilettáns zenéje. Vajon ahhoz, hogy valaki hosszú-hosszú percekig megrengjen egy dúr-harmónián, minek az OKIJÁN GYÖRGY (Lengyel Gábor felvételei) BljUCKNEK ADKjENNi: