Muzsika, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám - KOVÁCS SÁNDOR: Korunk zenéje '80. 2.

verseny eseményeinek felidézésére a re­cenzens sűrűn kénytelen forgatni jegy­zetlapjait. Az igazán nagy élmények azonban aligha múlnának el szinte nyomtalanul. S erről a koncertről való­jában csak két élményemlék maradt meg teljes határozottsággal. Az egyik a Wilanów Kvartett játéka. Kitűnő muzsi­kusokból áll ez az együttes; a lehető leg­magasabb nívón játsszák századunk ze­néjét, s persze elsősorban a kortárs lengyel komponisták műveit. LUTOS­LAWSKI ma már klasszikusnak számító Vonósnégyese például ideális előadásban szólalt­­meg. Ez a csodaszép zene — s itt a másik határozott élményemlék — máig sem vesztett hatásából, frisseségé­ből. Annál inkább a másik két alkotás. KRZYSZTOF MAYER 1971-es III. kvar­tettje felkészült mester munkája; egy­kor talán néhány karakterisztikus, toná­lisabb—ritmikusabb motívuma, középső szakaszának terc-hangközzel való szer­vezettsége ,még egyéninek, érdekesnek is tűnhetett. Ma bizony kicsit szürke ez az obligát éteri kicsengéssel záruló kompo­zíció. És szürke PENDERECKI 1968-as II. kvartettje is. Meglepően az. A nagy mester keze nyomát inkább csak a darab tömörségében éreztük. Egészében véve rutin-zene ez a vonósnégyes, s így ért­hető, ha nem marad utána mély benyo­más. Maradandóbb emléket hagyott maga után viszont a Groupe de Recherche Musicale elektronikus-zenei hangverse­nye (október 5.). Csakhogy a mély be­nyomás ezúttal egyáltalán nem a bemu­tatott darabok erényeinek köszönhető. E koncert egyetlen pozitívumának azt tart­hatjuk, hogy elektronikus zene végre nem a barkácsszakkör színvonalán szó­lalt meg Budapesten. De kár volt a drá­ga berendezésért, a hangszóróerdőért, az impozáns keverőpultért, a közvetítő autóért. A zene, amit a francia kí­sérleti csoport alkot, egy törött szájhar­monikát sem érdemelne. Még IVO MA­LEC Triola­ja hagyján, valami zenére emlékeztető ennek egyes részeiben fel­sejlett. Az első tételben felfedezhetünk némi logikát, a második doromb­ hang­zása pedig teljességgel primitív ugyan, de legalább nem riasztó. FRANCOIS BAYLE Eros sorozata viszont minden részletében az: profi elektronikai szak­ember dilettáns zenéje. Vajon ahhoz, hogy valaki hosszú-hosszú percekig me­­g­rengjen egy dúr-harmónián, minek a­z OKIJÁN GYÖRGY (Lengyel Gábor felvételei) BljUCKNEK ADKjENNi:

Next