Muzsika, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám - SZABÓ ZOLTÁN: Mestereink - Földes Imre

FÖLDES IMRE TANÍT (Fábián János felvétele) Verachtet mir die Meisler nicht und ehrt mir ihre Kunst! (Becsüld a mestert és művészetét!) — mondja Hans Sachs a Mesterdalnokok végén az ifjú Walternek. Mestereink, a Zeneakadémia tanáregyéniségei iránt érzett tisztelet indít arra, hogy pedagógiai munkájukon keresztül próbáljam bemutatni őket. Elsősorban a kü­lönleges. az atipikus vonásokat keresem; művészetüknek azt a részét szeretném megvilágítani, mely tanári működésükben érezteti hatását. Hiszen nemcsak nekünk, hangszereseknek és elméleti szakosoknak mesterei ők: közvetett módon — az ál­taluk felnevelt zenészgenerációk révén — az egész ország zenei arculatát formálják. Elsőként Földes Imrét kértem fel beszélgetőpartneremül, mivel a MUZSI­KA most induló ifjúsági rovatát ő fogja gondozni, s így a rovattal kapcsolatos terveiről, elképzeléseiről is kérdezhettem. FÖLDES IMRE óráit négy évig hallgattam, jobbára vendégként. Szerencsére sosem kellett vizsgáznom nála — legendásan sokat követel. Amikor számtalan­szor megfigyelt kézmozdulatával megigazítja szemüvegét, és beszélni kezd, lehe­tetlen nem ráfigyelni: vibrál a levegő a teremben. Nagy tempót diktál, állandóan küzd a maga elé állított hatalmas adag elvégezendő anyaggal (rendszerint azért ő győz), mégis bármikor képes megnevettetni hallgatóságát. Ugyanazzal a biz­tonsággal. átéléssel ad elő, akár Machaut-ról, akár Satie-ról, akár I.utoslawskiról qq van szó. Mindig olyan zenét mutat, amit szeret, amiben hisz, és ez a hite a C.C. legbonyolultabb 20. századi zene iránt is bizalmat ébreszt hallgatóságában

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék